A HVG arról a vitáról közölt összeállítást, amely Észtországban robbant ki a tallini második világháborús szovjet emlékmű ügyében az észt többség és az orosz ajkú kisebbség között. Az észt parlamenti többség által lebontásra ítélt bronzkatona közelében új emlékhelyet építettek, a Megszállás Múzeumát - olvasható a hetilap tudósításában. A kiállítás fő mondanivalója - amit  a központi helyen egymás mellé helyezett horogkereszt és vörös csillag, valamint Hitler és Lenin mellszobra is igyekszik erősíteni -, hogy a kommunizmus szovjet változata  semmiképpen sem volt jobb, mint  a fasizmus.

A balti államok mindkét megszállástól sokat szenvedtek, huszadik századi történetük bővelkedik tragikus fordulatokban. Sztálin rendszerét már azelőtt megsimerhették ezek a kis országok,  hogy a náci gépezet rájuk zúdult volna. Mindezzel együtt is végzetes torzulást jelez a huszadik század történelmének felfogásában, hogy - mint  aHVG tudósításából kiderül - a tallini kiállításon látható videofelvételeken "egykori észt SS-katonák azzal  magyarázzák a náci Németország melletti kiállást, hogy az észt hazafiak így akarták megbosszulni a korábban elkövetett szovjet rémtetteket." Ez az, amivel kapcsolatban Észtország nem várhatja el Európa megértését.
A baltiaknak is szólt Churchill 1941. június 22-i szózata: "Az orosz veszély tehát a mi veszélyünk, és az Egyesült Államok veszélye is, aminthogy minden, a tűzhelyéért és otthonáért küzdő orosz ügye is minden szabad ember és szabad nép ügye a földgolyó minden szegletén. Okuljunk a leckéből, amire a kegyetlen tapasztalat egyszer már megtanított bennünket. Kettőzzük meg erőfeszítéseinket, és csapjunk le egyesült erővel, amíg van hozzá életünk és módunk.”"