Megesik, hogy évek múltán is csatakosan ébredünk a magyarórák gyilkos verselemzései miatt. Ennek ellenére Tverdota György "Szublimálom ösztönöm" című kötetének végkövetkeztetésében életünk legrejtélyesebb, legmegrendítőbb titkaival való foglalkozáshoz hasonlítja a költőt és az annak életművét érintő kutakodást. Az esszék nem csupán magára a versre, annak poétikai eszközeire figyelnek, hanem amolyan eszmetörténeti műhelyelemzések, amelyek a korabeli történések és stílusirányzatok kulisszái mögé is bekukkantanak. Kötetében (Líra és modernitás, József Attila én-poétikája) egészen más előfeltevéssel közelíti meg az ismert költeményeket Bókay Antal. Verselemzései szemléletmódváltás mellett érvelnek, mert új szemmel, vagy netán új szemüveggel olyan dolgokat is észre lehet venni, amelyek eddig rejtve maradtak. A kötet voltaképpen "szemüveg-forradalom": Bókay a lencsét csiszolja újra, hogy a szavak mögötti szavakat is felderíthesse. Az elemzések - Tverdota szerint - nem a költő írásainak értelmét, hanem rejtett értelmét tárják fel, olyan jelentésrétegeket, amelyeket a hagyományos olvasó, de talán még az alkotó sem sejthetett.

A két kötet "szembenállása" kapcsán kitapintható az életművet kutató szakemberek egymással folyamatos vitában álló két tábora is. A többéves tapasztalattal rendelkező József Attila-kutatók ugyanis elvetik a Kulcsár Szabó Zoltán nevével fémjelzett kezdeményezéseket, melyek szerint a múlt század húszas éveiben költészettörténeti paradigmaváltás történt. József Attila művei pedig ezt a korszakküszöböt lépték át, így verseire ekként tekintenek. Az egymástól eltérő megközelítéseket a Mindentudás Egyetemének workshopjában fejtették ki a résztvevők, a vitából könyv is született: "Mint gondolatjel, vízszintes a tested" - tanulmányok József Attiláról.

Aki szabadulni szeretne az irodalomelmélet szakmai tolvajnyelvétől, annak nyújthat segédkezet Agárdi Péter kötete (A múltat be kell vallani). A tanulmányokat ugyanis a "hivatásos átlagolvasó" szemszögéből próbálta megírni, még akkor is, ha ez némileg problematikus. Profik legyünk, ne átlagolvasók, de olyan nyelvhasználattal, amelyet nem csak a profik értenek - körvonalazódott a megoldás. Ez a szemlélet persze azt is magával vonja, hogy néha nem szakmabeliek is hozzászólhatnak a témához. A kémikus, a pszichiáter, a jogász... és az irodalomtörténet című tanulmánykötet többnyire nem hivatásszerűen a költővel foglalkozó szerzők írásait gyűjti össze. Többek között egykori ombudsman, jog- és zenetörténész, filmesztéta és filozófus fejti ki gondolatait átrándulva az irodalomtörténettől elvileg idegen területekre is. N. Horváth Béla kötete (Egyéniség és valóság, József Attiláról) is a társeszmék felől közelít: a költőt vizsgálja a freudizmus, a szocializmus és a marxizmus prizmáján keresztül.

Az eddigiektől teljesen eltérő megoldást választott viszont Valachi Anna. Szépirodalmi igényességgel és női empátiával mesél a költő életét mindvégig meghatározó párkapcsolatokról. Az "Amit a szívedbe rejtesz", József Attila égi és földi szerelmei című kötet a meglévő kordokumentumokat és a tételverseket felhasználva rajzolja meg azt a tragikus folyamatot, amely a korai sérülésektől a szerencsétlen sorsú párkapcsolatokig ívelt. Könyve főképp azoknak szól, akik egy jó ürügy kapcsán szívesen vállalkoznak önismereti utazásra.