A kilakoltatások ellen szervezett demonstrációt tegnap a Blaha Lujza téren az Utca Embere Önkéntes Hálózat. A napokban ugyanis lejárt a téli kilakoltatási moratórium, amely némi védelmet nyújtott azoknak az önkényes lakásfoglalóknak vagy díjhátralékosoknak, akiket ki akartak paterolni otthonaikból. "A továbbiakban ez a szerény civilizációs vívmány sem védi majd a rászoruló embereket attól, hogy utcára tegyék őket" - áll a demonstrációt tartó civil szervezet egyik szórólapján.

Persze ne képzeljünk valami nagyszabású demonstrációt. Ez egy egészen kicsi tiltakozás, a Blaha Lujza téri szökőkút mellett. Egy kimustrált kanapé, egy kerek dohányzóasztal, két szék és két fotel, egy piros műszőrrel kárpitozott sámliféleség két szőnyegen szobabelsőt imitál a piszkos flaszteren. Nagyjából olyat, amilyet kilakoltatandó családokhoz képzelünk. A nagy jövés-menésben szinte fel se tűnik senkinek.

Az alkalmi szobában a hálózat fiatal aktivistái tartózkodnak, akik végtelen türelemmel próbálják felhívni magukra a figyelmet és válaszolni az érdeklődők kérdéseire. Végtelen türelemre pedig szükség van, mert sokan sokfélét kérdeznek, olyasmit is, amire az ember ordítva válaszolna valami sértőt. Az egyik nő például azt firtatja, hogy miért nem a kórházbezárások ellen demonstrálnak.

- Dühösek az emberek, láthatóan nagyon idegesek - mondja megértően Anna, aki szociális munkásnak tanul az egyetemen. Benne nagyon nagy a türelem, hiszen azt is mondja, hogy az asszony csak a világra volt dühös azért mondott ilyesmit ingerülten.

A téren sok a hajléktalan, akik közül sokan talán éppen azt élték át, ami ellen most a fiatalok tiltakoznak. Most a tökfőzelék miatt jöttek sokan, amit az Ételt az életért feliratú mikrobuszból osztanak a krisnások. "Jó volt a főzelék, még ha húst nem is adnak hozzá" - szögezi le egy férfi, aki a gasztronómia egy másik, szerencsére nem ismert dimenziójába kalauzolva elmondja, hogy a tea viszont a Moszkva téren a legjobb, amit a máltaiak adnak a "Zsiroskenyérben", lent a pincében.

Közben próbáljuk kideríteni a kideríthetetlent, hiszen az Utca Embere aktivistái sem tudják, hogy hányan lehetnek azok, akik miatt demonstrálnak. Évek óta nem lehet pontosan tudni, hogy hány család vár kilakoltatásra. Az önkormányzatok - legalábbis Gurály Zoltán, a Menhely Alapítvány szóvivője szerint - érzik, hogy nem szép, amit tesznek ezekkel a családokkal, így nem is mondják meg pontosan, hogy hány embert fenyeget a kilakoltatás. A családsegítők és a gyermekjóléti szolgálatok talán tudják, de ezek meg önkormányzati intézmények, vagyis nem adhatják ki a "gazdájuk" miatt. Tehát legfeljebb saccolni lehet. Van egy szám, amely valamelyest támpontot adhat, ez pedig azon díjhátralékosok száma, akiknek ügye bírói szakban van. Ez ötvenezres tétel, ami hihetetlenül magasnak tetszik. Viszont, ha az ember szétnéz kedd délután a Blaha Lujza téren, már nem is tűnik olyan soknak.

Az Utca Emberei optimisták, pedig az egyik szórólapon ezt írják: "Tavaly tavasszal nyílt levélben fordultunk a köztársaság elnökéhez, amelyben arra kérjük: kezdeményezze, hogy az Országgyűlés foglalja törvénybe a rászoruló emberek méltányos elhelyezés nélküli kilakoltatásának tilalmát." Aztán a szórólap alján az is olvasható: "A köztársaság elnöke sajnos azóta sem reagált kérésünkre, az Országgyűlés pedig ilyen törvényt nem hozott."

Az otthontalanok csak téblábolnak a nyílt színen berendezett szoba körül. Senki sem ül se székre, se fotelba, se kanapéra. Talán szokatlan is volna.

Hiába követelik