Meg azt, legyen-e ingyen a sör, és a közkedvelt italt kizárólag kocsmákban mérhessék. Igaz, ez utóbbi felvetés nem is tűnik olyan abszurdnak, hiszen - az idősebbek bizonyára emlékeznek rá - hirdették már ebben az országban, hogy "cipőt a cipőboltból". Újabban meg arról szavaztatnák az embereket, hogy gyógyszert csak patikából…

Egyébként mindent kérdést illik komolyan venni - legalábbis erre utal, hogy az Alkotmánybíróság (AB) a harmadik nekifutásra sem hirdetett kedden határozatot az ingyensörről. Az Országos Választási Bizottság (OVB) korábban már elutasította az erősen - és talán nem véletlenül – a patikás referendumra hajazó kezdeményezést, ám a folyékony kenyér barátja nem adta fel olyan könnyen. Most megdolgoztatja az AB-t is. A kezdeményező valószínűleg a Fidesznek akart fricskát mutatni, ám közben sikerül egy jobb sorsra érdemes alkotmányos alapintézményből is bohócot csinálni. Igaz, nem ő kezdte.

Az emberek fantáziáját egyértelműen a Fidesz és a KDNP hétigenes – a pillanatnyi állás szerint három jogerősen elfogadott kérdést tartalmazó – csomagja engedte végképp szabadjára, mert a referendum bejelentése óta vagy negyven-ötven újabb kérdés hitelesítését kezdeményezték az OVB-nél. Ezek egy részéről már határoztak: zöld utat adtak például a Magyarok Világszövetsége kettős állampolgárságról szóló újabb kísérletének, míg elvetették ugyanezen szervezetnek a művi meddővé tétel teljes tilalmára, a gyermekpornográfia szigorúbb büntetésére, illetve az idegenek szervezett és tömeges betelepítésének megakadályozására vonatkozó, amúgy teljesen értelmezhetetlen indítványát. Nem járt szerencsével a Jobbik Magyarországért Mozgalom sem, mert az OVB elutasította, hogy népszavazás útján tiltsák el a KISZ és az MSZP egykori vezetőit magasabb állami tisztség viselésétől.

A testület a következő néhány hétben is "csúcsra jár", hiszen április végéig legalább harminc aláírásgyűjtő ívről kell még döntenie. Közöttük van egyebek mellett a két nagyobbik ellenzéki pártnak a vizitdíjról és a kórházi napidíjról szóló törvény visszavonását célzó kezdeményezése is, bár ezúttal a kérdést kissé módosították: az aktuális költségvetés referendummal történő módosításának tilalmát úgy kerülnék meg, hogy a fizetési kötelezettség eltörlését csak a következő évtől kezdeményeznék. Ám az OVB eddigi tevékenységének ismeretében az eredményhez kétség sem férhet. Borítékolható, hogy elutasító határozat születik, és ez az ügy is az AB-nél landol, ahol a tandíj is fut még egy kört.

Vélhetően a többi beadvánnyal is hasonlóképpen szőrös szívűek lesznek – és részben már voltak is – a választási bizottság tagjai. Az OVB következetesen elvetette például az "ingyenkérdéseket", mert vagy a költségvetést érintik, vagy nem tartoznak a parlament hatáskörébe. Például a sör. De van még hátra két további "ingyen": az ingyengyógyszer és az ingyenszemélyi. Ezekhez képest mértéktartó az a polgártársunk, aki csupán annyit szeretne, hogy az állam vállaljon készfizető kezességet a lakáshitelek után. Túl nagy képzelőerő nem kell persze hozzá, hogy kitaláljunk néhány hasonló kérdést, így minden bizonnyal lesznek még próbálkozások. Ha egy üzlet beindul…

Érdekes, hogy az állami pénzügyek is megmozgatták az emberek fantáziáját.

Csaknem tíz olyan kérdőívet nyújtottak be hitelesítésre, amely többek között az állami megrendelések, illetve a privatizáció feltételeinek szigorításáról szól, bár ez utóbbi kapcsán ma is evidenciának tűnik, hogy "a vagyon értékesítésénél a számszakilag előnyösebb ajánlatot kell választani". A közpénzeket mások is óvnák, például felvetik: "az országgyűléstől lefelé az államirányítás szerveinek létszáma és pénzfelhasználása a mostani egyharmada legyen". A parlament karcsúsítását kívánja az is, aki "minél előbb, de legkésőbb a 2010-es választások után" harmadára csökkentené a T. Ház tagjainak számát. Szép idea. Más azt akarja, hogy "az államadósság állami hitelekkel ne növekedhessen". Néhányan meg a képviselők körmére néznének: aki hiányzik, ne kapjon fizetést, egy másik kezdeményezés pedig a honatyák költségtérítését kötné számlához. Sőt, ha valaki rosszul viselkedik, hívják vissza – ez is szerepel a kérdések között.

Bár ezek is kevésbé szakszerűen és meglehetős pongyolasággal megfogalmazott ötletek, de legalább értelmezhetők. Mit kezdjünk viszont azzal, aki a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájára, az orvosi kamarára, a jogászkamarára, meg a kereskedelmi és iparkamarára bízná, hogy kijelölje a "közmédiák" "egyszemélyes visszahívható vezetőit", s ugyanezen szervezeteket hatalmazná fel, hogy döntsenek "mindennemű államtitkok titkosságáról". Miért pont ők? "Minden, a kopogtatócédulák által jogosult jelölt egyenlő időt kapjon a közmédiában” – szól egy másik, hasonlóképpen fura felvetés. Valószínű, a kezdeményezőnek fogalma sincs arról, hogy a parlamenti választásokon az egyéni jelöltek száma is ezer körül alakul. Ha mindenki csak tíz percet kap, egy hétig egyfolytában ülhetünk a tévé előtt.

Amit viszont mindenki ért: „Akarja-e Ön, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy az a miniszterelnök vagy miniszterelnök-jelölt, aki a választási kampány során hazudik, vagy megtéveszti a választókat, minimum 5 év szabadságvesztéssel legyen büntethető?” Ez világos, egyértelmű beszéd: rács mögé a teljes magyar politikai elittel.