Áttörésként értékelik az elemzők a tegnap délutáni londoni hírt: Steven Jobs, az Apple és Eric Nicoli, az EMI főnöke együtt jelentette be, hogy az amerikai számítástechnikai cég által 2003-ban alapított, s azóta a világ legnagyobb zeneletöltő szolgáltatásává vált iTunes a továbbiakban nem tartalmazza a másolást tiltó kódot - legalábbis a brit kiadó kínálatát illetően. A sajtóértekezleten ugyanakkor nem hangzott el utalás a Beatlesre, amelynek zenei anyagát az Apple zenekiadó kezeli. A két Apple február elején egyezett meg a névhasználati vitáról, s ezt követően a bennfentesek tudni vélték, hogy Bálint-napra az amerikai társaság egy különleges iPoddal jelenik meg a piacon, amelyet Sárga tengeralattjáróra keresztelnek, s Beatles-dalokkal lesz feltöltve. Nos, ebből nem lett semmi, s tegnap sem esett róla szó. A Beatles-dalok egyelőre nem tölthetők le legálisan az internetről.

Ám ettől függetlenül, a piacon üdvözölték a közös nyilatkozatot, amelyet mind az Apple, mind az EMI honlapján közzétettek. Az Apple tőzsdei árfolyama azonnal megugrott, hiszen az üzleti lehetőségek ezek után nyilván még csábítóbbak. Bár akadnak, akik ezt kétségbe vonják. Az iTunesról az iPodra letölthető számokért az Apple 1,29 dollárt kér kódolatlanul, s továbbra is 99 centet kódolva. Egyesek szerint ez egyenlő az üzleti öngyilkossággal. Nicoli e felvetésekre azt felelte, hogy a legális hozzáférés a legjobb eszköz a kalózkodás elleni harcban. Jobs pedig megjegyezte: a digitális szerzővédelmi kódot (DRM) csak az nem törte fel, aki nem akarta, s akár CD-re is másolhatta a dalokat. Nicoli még hozzátette, hogy az MP3-as lejátszókra sokkal jobb minőségben kerülhetnek át a kicsivel drágábban megvásárolt számok. Az EMI a továbbiakban természetesen nemcsak az Apple-lel működik együtt.

Steven Jobs nagy feltűnést keltett február elején, amikor támadásba lendült az őt hoszszabb ideje bíráló európai országok ellen, amelyek azt vetették a szemére: az iTunesban vásárolt dalokat csak az Apple iPod-lejátszóján lehet meghallgatni. Tegyük hozzá, ez más esetben is így van, de piaci fölényre az Apple tett szert. Ám a Sonytól származó zene Sonyn, a Microsoftról levett muzsika Microsoft-berendezésen élvezhető csak. Jobs azt javasolta: a kódolást egyszerűen töröljék el, akkor minden zeneszám minden lejátszón megszólalna, és minden online zeneműboltból a teljes kínálat letölthetővé válna. Valójában egyre nehezebb volt alátámasztani a világ zeneműkínálatának hetven százalékát kézben tartó négy nagy - EMI, Warner, Sony és Universal - véleményét, mert a kínálat kilencven százalékát CD-n a digitális szerzői jogi védelem nélkül tették hozzáférhetővé. A maradék tíz százalék esetében viszont foggal-körömmel ragaszkodtak a másolás elleni kód alkalmazásához. Tavaly összesen kétmilliárd kódolt dalt töltöttek le, miközben a kiadók húszmilliárd zeneszámot adtak el CD-n mindenféle védelem nélkül. Igaz, a "négyek" évekkel ezelőtt hoszszadalmas perekbe keveredtek a Napster és a Grokster internetes fájlcserélő portálokkal, ahol ingyenesen lehetett hozzájutni a legújabb felvételekhez is. Ugyanakkor egyértelmű a trend: a CD iránti kereslet csökken, az internetes zeneműboltok pedig egyre népszerűbbek.

Amikor a kódolás elleni érveit sorolta két hónappal ezelőtt, Jobs megemlítette, hogy a fogyasztó eddig nem vált kiszolgáltatottá egyetlen eladóval szemben sem. Az utóbbi három évben kilencvenmillió iPodra kétmilliárd zeneszámot töltöttek le az iTunesról, iPodonként tehát mindössze huszonkettőt, miközben egy lejátszóra ezer dal fér, s a felmérések szerint az átlagos iPod már megtelt - tiltó kódokat nem alkalmazó forrásból.

Bono iPodon. Szabad a másolás