Kuncze úgy érzi, mióta a Tisztelt Házban ül, szép lassan természetes lett az abszurd. Ezért lehetett hír például március 15.-e kapcsán, hogy vidéki helyszíneken együtt ünnepeltek a pártok, illetve az, hogy mindenki kezet fogott mindenkivel az állami kitüntetések átadásakor. Pedig – merengett a múltba Kuncze – a rendszerváltás után még mindenki tudta, hogy a kitüntetetéseket nem egy bizonyos személy (köztársasági elnök, kormányfő) adja, hanem a magyar köztársaság.

Aztán valami elromlott a T. Ház-ban. Akkor amikor érdemi vita helyett: egyházak propaganda anyagait olvasták fel. Akkor a képviselők nem a másik mondanivalójára reagáltak, hanem egymás mellett darálták le anyagaikat. Akkor, amikor a vitát kivitték az utcára, így kívánva helyettesíteni, befolyásolni az országgyűlési polémiákat. Márpedig amikor a parlament minőségét rombolják, akkor a politika minősége is alaposan csökken. Éppen ezért – szolgált javaslattal Kuncze – ezen a helyzeten akkor lehet fordítani, ha a jövőben a képviselők pusztán a másik véleményét vitatják, nem pedig egymás létezéséhez való jogát.

De magával a kemény vitával természetesen semmi baja a parlament kesernyés humorú „riposztőrének”. – Én ha megsértettem valakit, akkor a jegyzőkönyvek tanúsága szerint azonnal bocsánatot kértem. Persze volt amikor csak más érzete úgy, hogy megsértettem, lehet, hogy nem bírta a kritikát. De az biztos: engem senki nem sértett meg.

Kuncze Gábor