A cápahús szerte a világon méregdrága ínyencségnek számít, ezért évente mintegy 73 millió nagytestű cápát fognak ki világszerte és kagylóból is egyre kevesebb van. A kanadai Dalhousie egyetem kutatói szerint a két jelenség szorosan összefügg, és magában hordozza az ökológiai katasztrófa esélyét. "Ha kevesebb a nagytestű cápa, elszaporodnak a zsákmányállatok, azaz a kisebb cápák és a különböző ráják, amelyek hatalmas mennyiségű kagylót falnak fel" - mondta Julia Baum tengerbiológus.

A kanadai kutatók 1970 és 2005 között Amerika keleti partjainál vizsgálták a cápaállomány változásait és ennek hatását az ökoszisztémára. A Science című amerikai tudományos magazinban publikált beszámoló szerint kutatásuk jól mutatja, hogy mivel jár az emberi beavatkozás az élővilág természetes rendjébe.

Julia Baum szerint "az Egyesült Államok keleti partjáról gyakorlatilag kipusztultak a cápák, és így kiesett egy szem a táplálékláncból. A hanyatlás nem lephet meg senkit, hiszen a cápahús iránt egyre csak növekszik a kereslet, ezért a cápavadászok aktivitása sem hagy alább."

Ökológusok már régóta figyelmezetnek, hogy a csúcsragadozók eltűnése katasztrofális következményekkel jár, de tudományos bizonyítékokkal mostanáig nem tudták alátámasztani állításukat. "Ez az első vizsgálat, amely igazolja, hogy a cápák kipusztulása dominóeffektust vált ki és végül még a kagylóhalászatot is ellehetetleníti" - mondta a Die Welt című német napilap honlapján megjelent cikk szerint Ellen Prikitch, a Miami városi egyetem professzora.

A legátfogóbb adatbázis az Észak-Karolina állam partvidékén mutatkozó folyamatokról készült. A kutatók megfigyelték, hogy a cápák pusztulásával párhuzamosan a téli időszakban északról a vidékre vándorló ráják száma harminc év alatt a tízszeresére nőtt, és a száznapos telelés idején mintegy 840 tonna kagylóhúst falnak fel. A környékbeli halászok 2003-ban még 300 tonna kagylót fogtak ki, azóta viszont annyira megcsappant a készlet, hogy már ki sem futnak a hajók, és egy hagyományos iparágnak így végleg befellegzett.

Az ökológiai egyensúly felborulása miatt a halászok máshol is szögre akaszthatják a hálót. A japán partok mentén például sokhelyütt megszűnt ez a tevékenység, ráadásul ahol nem halásznak kagylót, ott fel sem tűnik az állomány drasztikus csökkenése. Ennek a kutatók szerint egyelőre beláthatatlanok a következményei, a kagylók ugyanis a vízből kiszűrt planktonokkal táplálkoznak, amelyek elszaporodása alapvetően módosítja a vízminőséget.

(MTI)