Gondoltam, kipróbálom. Van valami kellemetlen mellékíze, mintha spicliskednék - de ez csak egy régi rossz reflex. Ha már így kitettek magukért - még ezt a különvonalat is összehozták -, egy ön- és környezettudatos "polgár" igenis vegye fel a telefont. Ne csak magában füstölögjön, ha a hűvösvölgyi villamos-végállomástól induló kirándulóutakon sétálva azt kell néznie, hogy dől ki az erdőbe, az Ördögárok-patak partjára a hulladékkal telehordott, elhagyott telkekről a szemét. Évek óta így van ez, de talán már nem sokáig.

Hívom a számot: barátságos férfihang válaszol, kérdezi, hol lenne a gond. Mondom, Budapesten. Mondja, hogy az a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőséghez tartozik, hívjam egy másik számon. Kikereste, meg is mondta, melyiken. (Ez persze már nem ingyenes, de ennyire azért nem vagyok smucig.)

Újabb hívás. Kedves női hang kérdezi, hol lenne a szemét, hányadik kerületben. Mondom, ő is mondja, kit keressek, ki az előadó. Kapcsol is.

A telefon hosszan cseng. Ismét egy női hang. Megint mondom, mit szeretnék. Pár másodperces síri csend. - Nem értem! Hogyhogy felkapcsolták..., nincs is ügyfélfogadás! - Akkor most mondjam vagy ne mondjam? - kérdeztem. - Hát nem is tudom. Mit akar? - jön a zavarodott válasz, de a reakciót már nem várja meg: - Egyébként is, panaszt írásban kell benyújtani, ha problémája van, írja meg: hol, mennyi szemétről van szó, hány kiló, ki szállítja, hová, mióta, írja le a helyszínt, helyrajzi számmal.

Köszön, teszi le a telefont.

Gondolkozom, mit tenne egy öntudatos "europolgár" a dühével, amit ilyenkor érez. Gondolna-e arra, hogy hülye, aki ilyeneken felhúzza magát - kezdve a szeméttel? Vagy arra, hogy akkor volt igazán hülye, amikor komolyan vette, hogy itt valamit emberi módon is elintézhetne? Tenne panaszt - lépne kétszer ugyanabba...? Esetleg eleresztene valami durvát hangulatfestésként, félig átszűrve a fogai közt, és a többit felejtené?

Talán csak állna értetlenül. Én legalább értem. Egyszer talán hozzá is fogok szokni - mint a szeméthez.