Mezzo? Forte!
Ismerjük ezt a szellemet - azaz a szellem alábecsülését - a Bartók Rádió körül időnként felkorbácsolódó viharokból. "Kicsiny a hallgatottság" - így a száraz statisztika. De minő? Háttérrádiózó, háttér-televíziózó közönség helyett odafigyelő, a kultúrában, művészetben otthonos vagy azzá válni szándékozó minőségi publikum, amely hálásan lelkesedik a kábeltelevíziózás egyedi szolgáltatásáért, amilyet soha korábban nem kaphatott. "Láttad a Mezzón...?" - záporoznak a kérdések hangverseny-látogatóktól és olyanoktól, akiknek e tévéállomás a zene fő forrása. Különösen kiéhezettek, hiszen a kereskedelmi televíziók e téren nem tevékenyek, a közszolgálatiak pedig egyre nehezebb anyagi helyzettel küzdve kénytelenek nemes műhelyeik termését korlátozni.
Az Egyesült Arab Emírségekben létrehozni törekszenek egy Mezzo-jellegű adót, holott az európai műzene ottani divatja nem mérhető a hazánkbelivel. Lehet, hogy immár az arabok is elhúznak mellettünk az európai zenekultúra megbecsülésében, mint ahogy lekörözött a világ a futballban?
Tudom, a UPC üzleti vállalkozás, nem lehet "közszolgálati lelkiismerete". Kérdés azonban, hogy a Mezzo helyére illesztendő műsortól lesz-e nagyobb a nézettsége, vagy épp attól, hogy hézagpótlót ad?
Nem kommentálom, hogy mit mutat a jelenség: esztéta és médiakutató iratkozik ki a magas kultúra érdekképviselői közül (A Mezzo-ügy - Kell-e nekünk kultúrtévé? Népszabadság, 2007. március 24.). Ez a tendencia azt ígéri, hogy ami ma még igényes populáris kategóriának számít, az holnap "az elit arisztokratikus magánügyeként" száműzetik... De György Péter kívánalma teljesül most is: a speciális igényeket kielégítő csatornákat meg kell fizetni - írja. A UPC nem alacsony előfizetése mi más, mint megfizetés?
Hallassuk hangunkat a Mezzo meghagyását kérve: nem középerősen - mezzoforte -, hanem hangosan. Mert a Mezzo erős - forte!
A szerző a Magyar Zeneszerzők Egyesületének elnöke, a Hungaroton igazgatója
