Ez az írás tehát tiszteletadás a politikai ellenfélnek. Talán meglepő, de jó lenne, ha természetes lenne ez is Magyarországon. Ugyanakkor Kuncze Gábor távozása az élvonalból arra is alkalom, hogy megvilágítsam az MDF és az SZDSZ által választott politikai utak közötti különbséget.

Az kétségtelen, hogy a Magyar Demokrata Fórum, és személy szerint én is a kezdetektől fogva kemény vitákat folytattunk Kuncze Gáborral és pártjával. Az SZDSZ - főleg az Antall-kormány idején - sokszor alkalmazott durva eszközöket a politikai küzdelemben. Ezek a sérelmek eltávolították egymástól a két rendszerváltó pártot, aminek csak az lett az eredménye, hogy egy posztkádárista és egy neokádárista párt vette át a magyar politika irányítását. Ezt szenvedi most az egész nemzet.

Sokszor és sok mindenben nem értettünk egyet, elveinket és értékrendünket tekintve is fundamentális különbségek választanak el minket egymástól. De azt el kell ismerni, hogy Kuncze Gábor személyében a rendszerváltás demokratikus értékeinek és alkotmányos parlamentarizmusának rendíthetetlen hívét ismertük meg, ami a populizmus korában egyre inkább elismerendő értéknek számít.

A leköszönő elnök személye, karizmája szinte pótolhatatlannak tűnik az SZDSZ elnöki posztján. Manapság egy kis párt nehezen tudja felhívni magára a figyelmet, hiszen a sárdobálás mellett lassan már senki sem kíváncsi már az elvekre. Szomorúan tekintenünk vissza a XIX. századi politikára, amikor a pártfejlődés korai szakaszában politikusaink konkrét ügyekben képesek voltak a szívük és az eszük által diktált oldalra állni a törvényhozásban. Kuncze Gáborral hallgatólagosan mindig is egyetértettünk abban, hogy a háborús kategóriákban gondolkodó, feltétlen hűséget követelő nagypártok korszakában csakis az elvek következetes képviseletével lehet újra fellobbantani a valódi polgári demokratikus eszme pislákoló lángját. A kis pártok számára két út állt nyitva: beállni egy nagy mögé, vagy vállalva a kockázatot függetlennek megmaradni. Az MDF a nehezebb utat választotta, az SZDSZ a könnyebbet. A liberális párt már háromszor szalasztotta el az MSZP-től való függetlenedés lehetőségét. Az MDF megmutatta: lehet önálló utat is járni.

Mindezek mellett ma talán az SZDSZ az egyetlen párt, amely nem zsigerből vagy szirénhangon reagál az MDF javaslataira, és ez kétségkívül Kuncze Gábornak köszönhető. Megannyi nézetkülönbségünk ellenére léteznek olyan konkrét kérdések is, amelyekben azonos álláspontra tudunk helyezkedni. Éppen ezért a jövőben számítunk az SZDSZ támogatására a középosztályt érintő szakpolitikai kezdeményezéseinkben, reméljük, partnerünk lesz a büntetőadók eltörlésében, az egykulcsos adó bevezetésében, a tisztességes piacgazdaság megteremtésében, a középosztálynak kedvező privatizációban és a Tiszta Kezek Hivatalának felállításában.

Búcsúzom tehát Kuncze Gábor elnök úrtól azzal is, hogy a Magyar Demokrata Fórum, a maga részéről továbbra is képviselni fogja a szabadelvűséget, a konzervativizmus és a liberalizmus közös értékeit.

A szerző az MDF elnöke