Akik kicsit is értenek a meteorológiához, azoknak egyértelmű, hogy a fizikus végzettségű, de olykor magát klímaszakértőnek vagy tudományfilozófusnak nevező publicista nem rendelkezik beható ismeretekkel az időjárás-előrejelzések készítéséről. Alapvető szakmai fogalmakat kever össze vagy interpretál rosszul. Megtéveszti a téma iránt érdeklődő laikus olvasót.

Zágoni fogalomzavarai rögtön az alapoknál kezdődnek. Cikkeiben gondos következetességgel tévesen alkalmazza az "éghajlat" és "időjárás" kifejezéseket. Éghajlat és időjárás, két eltérő meteorológiai szakterület, összekapcsolni, illetve ok-okozati összefüggésbe hozni őket csak kellő óvatossággal és körültekintéssel lehet.

Először a január 19-i és 21-i előrejelzések kritikájáról. A konkrétumok előtt le kell szögeznünk, hogy sem az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) hivatalos prognózisaiban, sem a munkatársak szájából nem hangzott el (nem hangozhat el) olyan kifejezés, hogy "tél tábornok támad", vagy "winter marsall támadásban". Amennyiben a szerző ilyet hallott, az nem az OMSZ-től származott, márpedig a cikkben az OMSZ lett megszólítva.

Az író valószínűleg nincs tisztában a hidegfront pontos fogalmával. A hidegfront említése a prognózisokban nem jelent minden esetben markáns lehűlést, ez a front mögött beáramló levegő állapotától függ. Télen gyakori, hogy éppen az erős széllel bejövő hidegfront kavarja fel a Kárpát-medencében megülő hideg légpárnát, így átmenetileg melegebb lesz a levegő. Aki az előrejelzést hallgatja, olvassa, annak nemcsak a front tényére, hanem az időjárási jellemzők előrejelzett értékeire is figyelnie kell. Az, hogy egy előrejelzés lehűlést prognosztizál, és a hőmérséklet az átlagosnál melegebb marad, nem hiba, ha a kiindulási helyzet az átlagosnál sokkal melegebb volt. A tendenciát (lehűlés, felmelegedés) ugyanis mindig a kiindulási (aznapi) helyzethez viszonyítjuk, és nem a klimatológiai átlaghoz.

Most nézzük a "makacs" tényeket. Az említett két napon (január 19. és 21.) egy-egy viharciklon hidegfrontja vonult át Magyarország felett. A két nappal (január 17-én) az első ciklon átvonulása előtt kiadott országos prognózis január 19-re a viharos, helyenként orkán jellegű szél mellett 5-10 fokos minimum- és 9-14 fokos maximum-hőmérsékletet tartalmazott. 21-re az OMSZ erős szelet, 3-8 fokos hőmérsékleti minimumot és 9-14 fokos legmagasabb hőmérsékletet jelzett előre. Nos, az időjárás a valóságban is így alakult, 19-én 3-12 fok közötti minimum-, valamint 7-15 fok közötti maximum-hőmérsékleteket mértek, míg 21-én a legalacsonyabb hőmérséklet 0-8 fok, a legmagasabb nappali hőmérséklet 10-15 fok között alakult. Tehát a két prognózis semmiképp nem támasztja alá a Zágoni-cikkben jelzett "hidegvárást".

Napjainkban mind az időjárás, mind az éghajlat előrejelzése számítógépes modellek alapján készül. Számszerű előrejelző modellekben foglaljuk össze (matematikai formában) és a számítógépbe beprogramozzuk mindazokat az ismereteinket, amelyek meghatározzák a légköri folyamatokat. A numerikus modellezésnek nincs alternatívája. A légkör, illetve az egész éghajlati rendszer rendkívüli bonyolultsága miatt a spekulatív megközelítés eleve kudarcra van ítélve. A meteorológus az időjárás-előrejelzések készítése során alapvetően a rendelkezésre álló számítógépes modellek produktumait tekinti át, s azokat vagy teljes egészében elfogadva, vagy korrigálva készíti el a rövid és középtávú (1-10 napos) prognózisokat. Minél hosszabb távra, több napra készítünk előrejelzést, annál inkább a modellek számításaira vagyunk utalva. Tehát az előrejelzésekre igaz az, hogy azok akkor sikeresek, ha a modellek előrejelzései jók, míg az ellenkező esetben sikertelenek. Így Zágoni Miklós fizikus bírálata a számítógépes prognózisok kiértékeléséről és a megszokásokról nehezen értelmezhető.

Az időjárás és az éghajlat előrejelzése során ugyanannak a rendszernek (a légkörnek) a viselkedését vizsgáljuk, jövőbeli állapotait határozzuk meg. Az időjárás előrejelzése során arra vagyunk kíváncsiak, hogy a légkör önmagában milyen folyamatokon megy keresztül, milyen konkrét jövőbeli állapotokat vesz fel, lesz-e jégeső vagy napsütés. Az éghajlat előrejelzése során a légkör átlagos viselkedését kíséreljük meg jellemezni, függetlenül az egyes időjárási események bekövetkezésének előrejelzésétől. Az éghajlati előrejelzések készítésekor úgynevezett feltételes prognózisokat készítünk, azaz az éghajlati rendszert érő külső kényszerek, például a légköri szén-dioxid-koncentráció változása hatását vizsgáljuk.

Az időjárási és éghajlati előrejelzések kapcsolatára tekintsük a következő példát. 2006-2007 tele az átlagosnál jóval enyhébb és csapadékszegényebb volt. Az éghajlat regionális változásával kapcsolatos eddigi vizsgálataink azt valószínűsítik, hogy a Kárpát-medencében várhatóan a telek enyhébbek és csapadékosabbak lesznek a korábbi állapotokhoz képest. Az idei télen tehát a hőmérsékletet tekintve a jövőbeli várható változásokkal azonos, míg a csapadék esetében ellentétes irányokat tapasztaltunk. A fentiek ellenére mégis miért van az, hogy mindenki csak arról beszél, hogy az idei tél egyértelműen a klímaváltozás egyik bizonyítéka? Önmagában egyetlen szélsőségesen megnyilvánuló jelenség vagy évszak sem elegendő ahhoz, hogy azt a klímaváltozással közvetlen kapcsolatba hozzuk, hiszen ezek a jelenségek adódhatnak a légkör belső, természetes tulajdonságaiból is. A klímaváltozás és az időjárási jelenségek viszonya csak hosszabb időskálán, tipikusan 20-30 év távlatában értelmezhető és vizsgálható.

A szerző az Országos Meteorológiai Szolgálat elnöke