A mostani vesztes a 2004-es athéni olimpia fináléjában szenvedett vereséget legutóbb tétmeccsen, azóta világbajnokságot, Eb-t, Világ Kupát és két alkalommal Világ Ligát nyert (az öt esemény közül négynek a végjátékában a magyar válogatottat múlta felül), erre most...

Noha az Albert Park-i uszoda tribünje komoly szerb fölényt mutatott - s ezt igen riadt arccal konstatálta a pikáns összecsapásra szép számban kivonuló, ugyanakkor mérhetetlenül szelíd ausztrál rendezőgárda -, a medencében egészen más volt a helyzet: a horvátok védelme áttörhetetlen falat alkotott, miközben a rivális a korábbi adu ász, Sapics tökéletes "kiejtéseit" és ész nélkül ellőtt labdáit siratta.

Mi nem annyira, bár mondom, majd meglátjuk. Mindenesetre Kemény Dénes társulata a 2003-as kranji Európa-bajnokság óta nem maradt alul Horvátországgal szemben - idéztük fel a múltat, de a nap nehéz éjszakája ekkor még hátravolt. Ahhoz ugyanis, hogy egyáltalán létrejöhessen az újabb találkozó, a magyaroknak túl kellett jutniuk egy akadályon: a változatosság kedvéért a 2002 óta mindig, többnyire simán elintézett spanyolokon.

A Melbourne-ben sötét estére kiírt meccs úgy másfél órával az első labdára úszást követően érkezett döntő, enyhe szívritmusproblémákat okozó szakaszához. Az addig történtekről röviden: bántó (és szokatlan) technikai hibák sorát követték el a magyar játékosok, minek nyomán a remekül védekező ellenfél csak nem akart elsüllyedni. Madaras, majd a Szécsit a kapuban felváltó Nagy Viktor megoldásai olykor reményt keltőek voltak, de a harmadik negyed elején 7:5-ös spanyol előnyt mutatott a nagytábla. A szakasz végén, négy pazar löket után azonban keresztbe raktuk a lábunkat (9:7 "ide"), ám korai volt.

Molina félpályáról eleresztett bombájával 10:9 már ismét "oda" volt, de hogy a meccs nem lett oda, az részint Biros egyenlítésének (10:10), részint pedig annak köszönhető, hogy Ivan Perez nem nőtt három centivel magasabbra... Másodpercekkel a rendes játékidő leteltét megelőzően a rivális színes bőrű centere rousseau-i magányban kaphatott volna labdát a magyar kapu előtt, csakhogy hiába nyújtózott a kissé pontatlan passzért. Jöhetett a kétszer három perces hosszabbítás.

És jött előbb Biros távoli, majd Molnár közeli gólja, s bár Perez a folytatásban már és még betalált, a lista nem bővült tovább (12:11).

Az utóbbi idők kedvesen unalmas győzelmeihez képest idegtépő hajrában kivívott siker után Kemény Dénes kapitány előbb hosszasan dühöngött olasz kollégáinak a finis valóban szemcsípős kiállítási aránya miatt, majd így kommentálta a történteket: "A spanyolok azt játszották, amit szoktak, a külső körülmények - finoman szólva - nem nekünk kedveztek, ugyanakkor piszok gyengén pólóztunk."

Engedelmükkel az analízist magam nem bővíteném tovább, legföljebb annyival: a magyar-horvát döntőt hazai idő szerint vasárnap reggel fél kilenckor rendezik.

Egy másik magyar szövetségi kapitány, Kiss László, az úszók szakvezetője sem volt sokkal kisimultabb, amikor - még délután - összefutottunk a város legnagyobb piacán, s nem a vásárfiák minősége bosszantotta fel. "A NDK és Kína korszaka után, úgy látszik, eljött az amerikaiaké, de egyszer minden véget ér" - fakadt ki, ám hogy az összehasonlításon pontosan mit ért, azt egyelőre nem akarta bővebben kifejteni. Csak ennyivel toldotta meg a mondatot: "Néhány versenyző elképesztő teljesítmény-javulása elgondolkodtató."

Khm... Az egyéni számban korábban aranyat soha nem nyerő, amerikai Ryan Lochte 200 méter háton elért világcsúcsa (1:54,32) vezette be a Rod Laver Aréna esti programját, s az Egyesült Államok 4x200 méteres férfi gyorsváltójának repesztése - a vb tizenegyedik világrekordja, egyben Michael Phelps ötödik győzelme - zárta azt. A két esemény között három magyar úszóra is szegeződött némi figyelem, közülük Gyurta Dánielre a legtöbb.

A tinédzser örült, hogy a 200 méteres mellúszás döntőjében az 1-es pályán tempózhat ("így legalább csak az egyik oldalról kapom a hullámokat"), és az sem bántotta túlzottan, hogy a szám címvédője-világcsúcstartója, az amerikai Brendan Hansen még az előfutam előtt visszalépett valamiféle rejtélyes vírusfertőzés miatt. Aztán boldog volt a végén is, noha az előzetesen a szakvezetés által titkon remélt éremig nem sikerült eljutnia: hatodik lett, de 2:11,62-je ahhoz képest kész csoda, hogy néhány hónapja legföljebb álmai eredményjelzőjén jelentek meg hasonló számok.

A krónikához tartozik még, hogy Szepesi Nikolett a hatodik idővel (2:11,16) bejutott a 200 méter hát szombati döntőjébe, ugyanott Verrasztó Evelyn elköszönt (2:13,52).

Tekintve, hogy itt lassanként hajnalodik, én is ezt teszem.

Úszás. Férfiak. 200 m hát: 1. Ryan Lochte (amerikai) 1:54,32, világcsúcs, 2. Peirsol (amerikai) 1:54,80, 3. Rogan (osztrák) 1:56,02. 200 m mell: 1. Kitadzsima Koszuke (japán) 2:09,80, 2. Rickard (ausztrál) 2:10,99, 3. Facci (olasz) 2:11,03, ...6. Gyurta Dániel 2:11,62. 4x200 m gyors: 1. Egyesült Államok (Michael Phelps, Ryan Lochte, Klete Keller, Peter Vanderkaay) 7:03,24, világcsúcs, 2. Ausztrália 7:10,05, 3. Kanada 7:10,70. Nők. 100 m gyors: 1. Lisbeth Lenton (ausztrál) 53,40, 2. Steffen (német) 53,70, 3. Veldhuis (holland) 53,74. 200 m mell: 1. Leisel Jones (ausztrál) 2:21,84, 2. Balfour (brit) és Jendrick (amerikai) 2:25,94-2:25,94.

Vízilabda. Férfiak. Elődöntő: Magyarország-Spanyolország 12:11 (10:10 és hosszabbítás után), Horvátország-Szerbia 10:7. Az 5-8. helyért: Olaszország-Németország 6:5, Görögország-Oroszország 9:8.

Miután a hatodik versenynapon ötödik aranyérmét nyerte és negyedik világcsúcsát ünnepelte, itt az ideje alaposabban megismerkedni a jelenkor sportéletének meghatározó alakjával (a Herald Sun című lap pénteki kiadása Tiger Woods és Roger Federer mellett egyenesen a legnagyobbnak nevezte őt). Amit hozzávetőleg mindenki tud róla: Michael Phelpsnek hívják, és Melbourne-ben összesen nyolc számban állt, illetve áll rajtkőre, és hozzávetőleg legyőzhetetlennek látszik. Amivel talán már nem mindenki van tisztában: a marylandi Baltimore-ban született huszonkét évvel ezelőtt, s lapzártakor tizenötszörös világbajnok (meg hatszoros olimpiai...). Két esztendeje tette át székhelyét Michiganbe, ahová edzője is követte. Nem csoda: Bob Bowman kedves tanítványának köszönhetően vált majdnem olyan ismertté, mint Bob Beamon...

MP - mert barátai csak így szólítják - karrierje 2004-ben kis híján kettétört, tekintve, hogy Cadillacjében ittas vezetésen érték. Az akkor még tinédzser klasszis helyzetét súlyosbította, hogy az Egyesült Államokban huszonegy éves kor alatt tilos az alkoholfogyasztás, ám végül megúszta három esztendő próbaidővel, valamint 250 dollár átutalásával az Anyák az ittas vezetés ellen elnevezésű mozgalom számlájára.

A lányok egy része szerint a 193 centis, 84 kilós vízi csoda szexepilje két elálló füle, mások a deltáira, esetleg a karjai helyén nőtt "szárnyaira" esküsznek. Elmondása szerint - felkészülési időszaktól függően - napi két-öt órát tréningezik, szabadidejében pedig nem Goethét olvas, s még csak a magfizika rejtelmeiben sem merül el: "Vagy videojátékot játszom, vagy tévét nézek" - vallja be töredelmesen. Sportoló- ideálja Michael Jordan, kedvenc országa pedig Ausztrália.

Eddigi melbourne-i teljesítményét elnézve: naná...