Székely sokkal fontosabbnak értékelte azt, hogy a stratégiai partner Oroszország - Németország és Ausztria után - immár hazánk harmadik legfontosabb kereskedelmi partnerévé lépett elő. A tavalyi mintegy 6,5 milliárd eurós árucsere ugyan messze elmarad a német viszonylatban realizált 33 milliárd eurótól, de látni kell, hogy a magyar gazdaság számára a nyugat-európainál sokkal dinamikusabban növekvő, ugyanakkor fizetőképes orosz piac kínál kitörési pontokat.

Ami a Nabucco kontra Kék áramlat gázvezetékek körüli vitát illeti, a nagykövet óvott Magyarország stratégiai szerepének túlértékelésétől. - Jelenleg nem vagyunk tranzitország, s ha megépül bármelyik vezeték, akkor is legfeljebb a 2020-2025-ös időszakra 650-700 milliárd köbméteresre jósolt nyugat-európai gázigény töredékét fogják ezek biztosítani - tette hozzá. Majd felidézte, hogy miközben a magyar kormányfő a múlt héten Moszkvában tárgyalt, Athénban aláírták az Alexandropoulosz-Burgasz közötti görög-bolgár-orosz kőolajvezetékről szóló megállapodást.

Ennek kapcsán senki se beszélt görög vagy bolgár külön-utasságról, pedig ez a szerződés az orosz kőolaj könnyebb nyugat-európai piacra jutását szolgálja.

A gázcsappal való "zsarolás" lehetőségét firtató kérdésünkre Székely azt mondta: Moszkva az értékesítésben érdekelt, hiszen a kőolaj- és földgázeladásokból származik devizabevételeinek döntő része.

A nagykövet elmondta, hogy az orosz kormány 2011-re az európai szintre kívánja emelni a földgáz oroszországi árát, ami most 30-66 dollár között mozog. Ennek hátterében nemcsak a WTO-tagságból származó elvárás, illetve a pazarlás felszámolása, hanem a Gazprom bevételeinek jelenlegi egyenlőtlen megoszlása áll. Míg az orosz gázipari óriás belföldön eladott 350 milliárd köbméter után csak 10-11 milliárd dollár bevételhez jut, a 150 milliárd köbméteres külföldi értékesítésből 30 milliárd dollár folyik be. - Sokkal nagyobb kihívásnak tartom, hogy az árkiegyenlítődés esetén a Gazpromnak igazi alternatívát nyújthat majd a belföldi piac, vagyis abból az európai eladások versenytársa lehet. Éppen ezért érthető, hogy a nyugati cégek - német E.ON, az olasz ENI és a francia Gaz de France - miért törekednek hosszú távú szerződéseket kötni a Gazprommal - mondta végül a nagykövet.