A súlyos imidzskárosodással is járó válság tavaly ősszel a kísérleti Transrapid gyorsvasút szerencsétlenségével és a felsővezetők radikális fizetésemelésével kezdődött (miközben több ezer ember leépítéséről döntöttek), és az azóta is tartó megvesztegetési ügyekkel folytatódott. 

A feketekassza-botránynak nevezett, hűtlen kezelést és korrupciót valószínűsítő ügy már a legfelső vezetést is elérte: két korábbi topmenedzsert tavaly év végén, egy aktív elnökségi tagot pedig a hét elején tartóztattak le.  Klaus Kleinfeld, a cég elnöke egyelőre még azzal érvel, hogy neki semmiről sem volt tudomása, de a
Transparency International szakértői szerint ekkora illegális pénzmozgásnál ez minimum kétséges. Mintha a homokba dugná a fejét a német politika is: a visszaélések idején  a cég élén álló (jelenleg felügyelőbizottsági elnök) Heinrich von Pierer gazdasági tanácsadói állását Angela Merkel kancellár mellett egyelőre nem fenyegeti veszély. De biztos, ami biztos,  Kleinfeld és Pierer is gyorsan fogadott egy-egy ügyvédet…

A nyomozások több szálon futnak, de elképzelhető, hogy valahol összekapcsolódnak. Az első, még tavaly ősszel kirobbant botrányban kezdetben még csak 20 millió euróról volt szó: igaz, többet sejtetett, hogy már az első razziákban kétszáz rendőr vett részt. A 20 millió euróból néhány hónap alatt 420 millió lett: ennyivel rövidítették meg a céget saját munkatársai.

A gyanúsítottak azonban nem(csak) saját zsebükbe tették a pénzt, hanem külföldi megrendelőket "kentek meg" vele. Az átutalásokat többségében külföldi (svájci) bankokon keresztül intézték, a pénz különböző európai, ázsiai és afrikai országokban landolt. Az államügyészséggel kezdettől teljes együttműködést vállaló Siemens vezetők hiába   hangsúlyozták, hogy az ilyen módszerek ellentétesek a cég belső szabályzatával, a megrendeléseket tilos megvesztegetéssel elősegíteni – ezt egy idő után senki sem hitte el. Annál is inkább, mert időközben arra is fény derült: a Siemens egy korábbi vezető munkatársa, aki ellen 2003-ben  korrupciós gyanú merült fel,  2004-ben csaknem kétmillió eurós végkielégítéssel távozhatott.

Nem erősíti a szabályos eljárásokba vetett hitet az sem, hogy Darmstadtban két korábbi Siemens-munkatárs már bíróság előtt áll megvesztegetési vádakkal: ők 1999 és 2002 között hatmillió euróval kenték meg az olasz Enelt, hogy biztosítsanak egy félmilliárd eurós gázturbina megrendelést. A Siemenst ezután egy évre kizárták az olasz közbeszerzési pályázatokból.  

A mostani botrány pikantériája, hogy a nyomozás középpontjában álló egyik részleg éppen az a vezetékes telefon-üzletág (COM), amelynek élén 2004-ben (ugyan csak fél évig) a konszern mai vezetője, Klaus Kleinfeld állt, korábban pedig a Merkel-tanácsadó, Heinrich von Pierer vezette. Ők azonban a mai napig állítják, semmiről sem tudtak. Pedig gyanús kifizetésekre még 2006-ban is volt példa. Mint a KPMG könyvvizsgáló cég felhívta rá az ügyészség (és korábban a Siemens-vezetés figyelmét is), csak tavaly 77 millió eurót utaltak át gyanús tanácsadói szerződésekre 14 európai, ázsiai és afrikai cégnek illetve üzletembernek. A legnagyobb összeg, 30 millió euró egy ciprusi vállalathoz vándorolt.

Az első konkrét nyomok Athénba vezettek: egy csaknem 30 éve a Siemensnél dolgozó munkatárs elmesélte, hogy a 2004-es athéni olimpia előtt a görög védelmi és belügyminisztérium döntéshozóit kenték meg a Siemens helyi vezetői, annak érdekében, hogy a német cég nyerje el az olimpia egyik biztonsági tenderét. A görög Siemens-iroda vezetője az éves forgalom 8-10 százalékát (ez több mint 10 millió euróra rúgott) készpénzben magánál tartotta, hogy ezzel is "javítsa" üzletkötési lehetőségeiket. A szóban forgó informátor arról is beszélt két német lapnak, hogy korábban többször megfenyegették: ha kipakol, a börtönben végzi, ha ellenben továbbra is hallgat és intézi a feketekasszák ügyeit, akkor nagyvonalú nyugdíjra számíthat. Olykor 35-45 ezer eurót kapott havonta: nemcsak szakmai tanácsaiért, hanem hogy tartsa a száját. Idén év elején mintha elhalt volna a botrány, egészen a hét elejéig: ekkor fedezték fel az újabb, "szakszervezeti" szálat.

A Siemens IT-részlegét vezető Johannes Feldmayert azzal vádolják, hogy megvásárolta egy kisebb német szakszervezet támogatását. A séma ugyanaz, mint korábban:  14 millió euró értékben gyanús tanácsadói szerződéseket kötöttek a munkavállalói  érdekképviselet vezetőjével. A nyomozók ezúttal is gyanítják, semmilyen ellenszolgáltatás nem történt. Hacsak az nem, hogy az érdekképviselet – amelynek képviselői ott ülnek a Siemens felügyelőbizottságában és az üzemi tanácsban is – rendre támogatta a vállalatvezetés nadrágszíj-megszorító elképzeléseit a harciasabb IG Metall szakszervezettel szemben. Ha a vádak beigazolódnak, akkor a Siemensnél nemcsak a megrendeléseket útját "kenték meg" rendszeresen, hanem a szakszervezet egy részét is megvásárolták. (Mindez nem példátlan Németországban, a Volkswagennél a vállalatvezetés nagyvonalú külföldi nyaralásokkal és kéjhölgyekkel igyekezett a szakszervezeti vezetők kedvébe járni.)

Az újabb botrány annál kínosabb, mivel az 50 éves Feldmayer aktív tagja a vezetőségnek, és sokáig a cég egyik üdvöskéjének számított: a korábbi konszernelnök, Heinrich von Prierer 2005-ös távozása előtt – a végül megválasztott Klaus Kleinfeld mellett – ő volt a legígéretesebb utódjelölt. Az ügyészség és a nyomozók a német sajtó szerint ismét "vérszagot éreznek", máris nyomoznak a korábbi pénzügyi igazgató és felügyelőbizottsági elnök Karl-Hermann Baumann ellen, és azt is kilátásba helyezték: a bizonyíthatóan tisztességtelen eszközökkel szerzett üzleti nyereségről is le kell mondania a cégnek. Ezt most 60 millió euróra becsülik.

A fent vázolt gondokat súlyosbítandó, felfigyelt a Siemensre az amerikai tőzsdefelügyelet és az Európai Bizottság is: utóbbi az év elején kartellezés miatt szabott ki 420 milliós bírságot a müncheni székhelyű világcégre.

Horst V., a siemens egyik volt felsõ vezetõje a bíróságon, 2007. márciusban