A vita az elmúlt évi parlamenti választások után lobbant fel, amelyen a derűlátók szerint az MKP kiválóan szerepelt, hiszen 11,68 százalékos támogatottsággal fennállásának legjobb eredményét érte el. Csáky Pál viszont úgy értékelt, hogy a szlovákiai magyar párt abszolút számokban több mint ötvenezer támogató voksot veszített. Ha ez így folytatódik, akkor az MKP legközelebb akár már az ötszázalékos parlamenti küszöbön is elbukhat.

Bugár Béla szerint ez a következtetés elfogult, minden közösségi gondot nem lehet a pártelnök vagy akár a pártvezetés nyakába varrni. A feszültséget tovább fokozta az a tény, hogy az MKP nyolc esztendő után ellenzékbe szorult.

Alighanem igazuk van azoknak, akik szerint a Magyar Koalíció Pártja leginkább azóta nem találja a helyét, szerepét. Nincs a választópolgár számára követhető – és főleg támogatható – jövőképe. Duray Miklós emiatt a távlatos politizálásról szerinte megfeledkező Bugár Bélát bírálja, aki azzal riposztozott, hogy az ügyvezető alelnök a párt megalakulása óta tagja a vezetőségnek, mégsem  állt elő saját javaslatokkal. Az autonómia lehetőségét is inkább csak személyes kampányaként lebegteti.

Csáky Pál viszont azt sugalmazza, hogy a jelenlegi pártelnök annak a szűk rétegnek a szekértolója, amely az MKP farvizén haladva alaposan megtollasodott az elmúlt nyolc esztendőben, miközben a szlovákiai magyar gyalogpolgár szinte semmit sem nyert azzal, hogy a programjában az ő érdekeit képviselő politikai tömörülés két megbizatási időszakban is kormányzati pozícióban volt.

Ezt a feltételezést Bugár Béla többek között a Mária Valéria híd újjáépítésének, a Selye János Egyetem megalapításának és a dél-szlovákiai régiók jelentős támogatásának tényével cáfolja. Meggyőződése szerint Csáky Pállal valójában Duray Miklós akarja megbuktatni őt, mert attól tart, hogy ha marad a jelenlegi pártelnök, akkor az ő pozíciója gyengülhet.

A  szlovákiai magyarság jelene és jövője szempontjából valóságos tragédia lehet, ha a tanácskozást is személyeskedések árnyékolnák be.  Mert valóban súlyos gondokkal szembesül a közösség.. Tíz esztendő alatt (1991-2001) csaknem ötvenezerrel csökkent a lélekszáma. Robert Fico kabinetje nem tartja stratégiai fontosságúnak a Pozsonyt Kassával a déli országrészen keresztül összekötő gyorsforgalmi út felépítését. Emiatt a stratégi befektetők elkerülik ezeket a régiókat.

Szlovákia tavalyi gazdasági fejlődése európai viszonylatban is lenyűgöző, de a gömöriek és a bodrogköziek szinte semmit sem éreznek ebből. Országos viszonylatban tíz százalék körüli a munkanélküliek aránya, az említett két térségben viszont továbbra is csaknem harminc százalékos. A csallóközi és a Párkány környéki adatok csak azért jobbak, mert innen naponta sok ezren ingáznak főleg Komáromba,Győrbe és Esztergomba.

Ha a Magyar Koalíció Pártja ezekre és egyéb égető közösségi gondokra nem keres és nem talál Révkomáromban életképes stratégiát, a fokozatos orvoslás érdekében pedig szlovák politikai szövetségeseket, akkor bárki is lesz az elnök, a támogatottsága tovább zuhanhat.