- A következő már tényleg a levegő lesz - ironizált az egyik megkérdezett szállodás, amikor az áprilistól újra rájuk kirótt televízióüzemeltetési díjról kérdeztük. A fanyar megjegyzés savát az adja, hogy a szállodásoknak már három jogcímen kell fizetniük ugyanazért az egy szolgáltatásért. Az idei költségvetési törvényben ugyanis az állam már csak a lakossági üzemben tartási díjat vállalja át, míg a vendéglátó-ipari vállalkozásoktól ennek csak 40 százalékát. Vagyis: a 60 százalékot most már nekik kell fizetniük. Így a szállodásoknak és a vendéglősöknek az üzlethelyiségükben elhelyezett tévé szokványos előfizetői díja mellett, a közösségi helyiségekben elhelyezett készülékek műsorának a jogdíján felül is készülékenként és havonta 1741 forintos tévéüzemeltetési díjat át kell utalniuk az adóhatóság erre létrehozott számlaszámára.

Ám előtte még van dolguk: külön nyomtatványon kell bevallani, hogy a vendéglátó-ipari egység hány készüléket üzemeltet. Ráadásul erre most már nincs is sok idő: a szabály szerint "a fizetési kötelezettség keletkezésétől számított nyolc nap" áll rendelkezésre. Miután most mindenkinek április elsején keletkezik a kötelezettsége - a törvény értelmében ekkortól kell fizetni a díjat -, értelemszerűen április 8-ig minden szállodának, étteremnek és kocsmának, amelyben van tévé, ezt jelentenie kell. Ezt követően pedig akkor kell ismét az erre szolgáló külön nyomtatványt, ami az adóhatóság honlapjáról letölthető, beküldeni, amikor újabb készülékkel bővítik médiaszolgáltatásaikat.

A legtöbb gondot ez a szállodáknak jelenti, főleg nekik kell a zsebükbe nyúlniuk - tudtuk meg Böröcz Lajostól. A Magyar Vendéglátó Szövetség főtitkára szerint a vendéglátóhelyek jóval kisebb részében található egy-két tévékészülék - igaz, ott eddig is minden esetben ketyegett a szerzői jogdíj.

Egy nagyobb hotel esetében az új intézkedés évi négy-hétmillió forintos pluszkiadást jelent. Háber Tamás, a Magyar Vendéglátó Iparkamara elnöke nem tud olyan üzemeltetőről, amely most leszereltetné a készülékeit, igaz, szakmai berkekben maga a kérdés felvetése is nonszensznek hat: a televíziós szolgáltatás gyakorlatilag magától értetődő tartozéka a szállodai szobának. A szállodások számára elvileg marad az a lehetőség, hogy a tévédíj árát a vendéggel fizettessék meg. Ez azonban Háber szerint talán még nagyobb nonszensz: egyrészt a legtöbb hotel még jóval azelőtt kiajánlotta az idei árat, hogy biztosat lehetett volna tudni a tévédíj visszavezetéséről. Bár voltak, akik előre kalkuláltak. Somlyai Zoltán, a Kempinski szállodai üzletvezetője mondja: ők már a költségvetési törvény megszavazása előtt a piaci és a sajtóhírek hallatán beépítették a 2007-es büdzséjükbe az akkor még negyven százalékkal többre taksált tévédíjat. (Eredetileg a kormány egyetlen fillér további átvállalását is megtagadta volna, ám az idegenforgalmi ágazat képviselői végül az utolsó pillanatban csak belobbizták a törvénybe a könnyítést.)

Az viszont biztosnak látszik, hogy akár számoltak a nagyobb díjjal vagy a segítséggel, akár nem, a hotelek akkor sem nagyon emelhették az árai- kat. Háber Tamás úgy látja, hogy a turisták utáni árverseny már a legnívósabb hazai hoteleket is arra kényszerítette, hogy - nemzetközi mércével mérve - háromcsillagos áron értékesítsék a vendégéjszakáikat. Ebben a helyzetben egy pár százalékos áremelés nyomán gyakorlatilag borítékolni lehet a bukást.

Ezzel egybehangzóan az általunk megkeresett szállodáknál nettó veszteségként könyvelték el a tévédíjat. Csordás Imre, a Magyar Szállodaszövetség munkatársa úgy véli: a kisebb bevétellel rendelkező szállodáknál az új adóforma érzékenyebb tétel lehet, ami miatt például elnapolhatják az egyes felújítási munkákat vagy az alkalmazotti bérek emelését. Geszti Jánosné, a Falusi és Agroturizmus Országos Szövetségének alelnöke szerint egyelőre nyitott kérdés, hogy a nem kereskedelmi, azaz magánszálláshelyektől is beszedi-e az APEH ezt az új adóformát. (Az eredetileg ezt elrendelő médiatörvény alapján úgy tűnik, hogy nem.)

Háber Tamás leszögezi: a tévédíj azért érzékeny tétel, mivel ez is része az ágazatot sújtó szerinte aránytalan tehernövelésnek. Ez hosszú távon a szolgáltatási szintet, és az itteni szállodák jövedelmezőségét, illetve versenyképességét rontja. Márpedig az államnak szerinte azzal az egyszerű összefüggéssel is számolnia kell, hogy "nyomott árszínvonal mellett csak nyomott mértékű adót tudnak fizetni a vendéglátók" - mondja Háber Tamás, aki korábbi sajtónyilatkozataiban annak is hangot adott, hogy a tévédíj felújítása kapcsán hivatalos részről nem konzultáltak a szakmai érdekképviseletekkel.

A Pénzügyminisztérium akkori replikája szerint azért, mivel egy eleve meglévő kötelezettségről volt szó. A médiatörvény alapján a piaci szereplőknek - lakosságnak és vállalkozásoknak egyaránt - eddig is kötelező volt a tévé üzemben tartási díj. Ezen az sem változtatott, hogy 2002-ben - az akkor hatalomra került Medgyessy-kabinet száznapos programjában meghirdetettek szerint - az állam teljesen átvállalta a díj fizetését. A kormányzati klímaváltozás nyomán a múlt év nyarán felröppent sajtóhírek már a lakossági tévédíj lehetőségét is latolgatták - bár ez szocialista javaslatra gyorsan kikerült a költségvetési csomagból. Háber szerint az, hogy ők a negyvenszázalékos könnyítést végül kilobbizták, kevésbé siker, mint inkább a szükséges szakmai minimum érvényesítése volt. A hazai szállodák átlagos kihasználtsága ugyanis hatvan százalék körüli, a kormányzati koncepció pedig az volt, hogy a vendéglátó azon készülékek után fizesse a tévédíjat, amit ténylegesen használnak a vendégek.

Tévé a Radisson SAS Béke Hotel egyik szobájában. A nagyobbak könnyebben ki tudják fizetni a díjat