Mit értünk el a közszolgálati megállapodással?
Az egyezséghez vezető hosszú és keserves út kiinduló pontja a nulla volt. A kormány 2006 júliusától világossá tette, hogy 2007-ben és 2008-ban - a konvergenciaprogram szigorú megkötöttségeire hivatkozva - a közszolgálatban a létszámcsökkentésekkel korrigált 2006. évi bértömeget lehet felhasználni. El kell ismerni: a konvergenciaprogrammal szembe menni még akkor is veszélyes, ha a munkavállalói oldal ezt soha nem fogadta el. Kétségtelen ugyanis, hogy a konvergenciaprogram független az euró magyarországi bevezetésének sorsától, mert ez nem más, mint a magyar államháztartás rendbe tételének terve, a 2000 és 2006 közötti túlelosztás, a fedezet nélküli kiadások következményeinek rendezése. Nem véletlenül hangsúlyozta annyiszor a kormány, hogy a közszolgálatban 60 százalékos reálkereset-növekedés következett be 2000 és 2006 között. Ez tényszerűen igaz, csak ennek az emelkedésnek a kiinduló pontja rendkívül alacsony. A keresetnövekedés dinamikája vitathatatlanul nagyon jelentős, de mivel mélyről indult, a kereseti szint még a 60 százalékkal is csak megközelítette a versenyszférában dolgozó hasonló végzettségű szellemi foglalkozásúak keresetét. Ezzel együtt sem felejthetjük el, hogy az ezredforduló nyitánya sokat hozott számunkra. De határozott álláspontunk, hogy ez nem lehet indok a közszolgálati keresetek kétévi befagyasztására.
Az Egységes Közszolgálati Sztrájkbizottság és a kormány képviselői közötti tárgyalássorozatnak két jól elkülöníthető szakasza volt. Az első szakaszban a kormányzat tárgyalói visszatérően azt hangoztatták, hogy 2007-ben két forrásból adódik a közszolgálati keresetek emelkedése. Egyrészt 2006-ról áthúzódó mintegy 3 százalékos emelési automatizmus érvényesül, másrészt a fenntartóknál, az önkormányzatoknál és más költségvetési intézményeknél meglévő belső tartalékok mozgósítása révén érhető el az Országos Érdekegyeztető Tanácsban született megállapodás szerinti bérnövekedés alsó határa, azaz az 5,5 százalékos keresetemelkedés. Hosszú ideig semmiféle pluszforrásról nem volt hajlandó tárgyalni a kormány. Ragaszkodott ahhoz, hogy 3 százalékot jelent a 2006. április
Többszöri tárgyaláson világossá tettük, hogy a 2007-ben kifizetendő pluszpénz nélkül nincs megállapodás, és sztrájk lesz. Álláspontunk szerint az idei kereseteket mindenképpen növelni kell, mert a reálkereset-csökkenés e nélkül akár a 10 százalékot is elérheti a közszférában. A végeredmény így sem küszöböli ki teljesen a keresetek reálértékének csökkenését. Tudomásul kellett azonban vennünk, hogy 2007. a megszorítás éve mindenkinek. Mi is lemondtunk eredeti követelésünkről, a közszolgálati keresetek reálértékének megőrzéséről. Nem azért, mert úgy gondoltuk, hogy ez helyes lépés, hanem azért, mert a megállapodás volt a cél. Be kellett látnunk, hogy a reálkereset megőrzését akárhány napos vagy hetes sztrájk árán sem tudtuk volna elérni, miután nemzetgazdasági szinten is reálkereset csökkenés következik az idén.
Három évet érintő, de egy évre szóló keretmegállapodás született: nem bérről, hanem keresetről kötöttük az egyezséget. A közszolgálati munkavállalók havi keresete 2007. július 1-jétől számítva 8,3 százalékkal lesz magasabb. Ez a megoldás csak jogcím szerint a 13. havi illetmény előrehozása, hiszen a kormányzat és a sztrájkbizottság egyaránt felelősséget vállal azért, hogy a 2008 januárjában járó 13. havi bér 2007-ben előlegként kifizetett fele minél hamarabb vissza legyen pótolva. Igaz, aláírt ígéret nincs rá, hogy 2008. január 16-án a megmaradt félhavi pluszpénz helyett egész havit kapnak kézhez a közszférában dolgozók.
Mindazonáltal a lényeg, hogy 2007-re 4,15 százalékos többlet, az áthúzódó hatást is számolva 6,65 százalékos keresetemelkedés garantáltan biztosított. Mi azt követeltük, hogy 2007 végén ne álljon le a 13. havi bért előrehozó keresetnövekedési folyamat. Ha ezt nem sikerült volna elérnünk, az a helyzet állt volna elő, hogy a közszolgálat dolgozói 2008 januárban a 2007. decemberi járandóságnál kevesebbet kapnak kézhez. Ezért fogadtuk el azt, hogy a 2009. január 16-án esedékes 13. havi pénzt már 2008-ban havonta kifizetik. Ennek is van a 8,3 százalékon túlmenő bérnövelő értéke. Ráadásul úgy, hogy 2009-re már lesz egy legalább
Az említetteken túl a megállapodás három lényeges elemét érdemes kiemelni.
- Az egyezségből származó kötelezettségeket a kormány törvényjavaslatban nyújtja be az Országgyűlésnek. A megállapodásban foglaltak végrehajtását szolgáló intézkedéseket tehát törvény garantálja.
- A 2007-re szóló 76 milliárd forinttöbblet a központi költségvetés tartalékából származik, központi forrásból biztosítják. Ez egyetlen önkormányzati, OEP-fenntartású vagy a központi költségvetési körbe tartozó intézményben sem jelenthet belső megtakarításból származó kifizetést.
- A megállapodás szerint az ilyen módon történő kifizetések nem járhatnak létszámcsökkentéssel.
A sztrájkbizottság és a kormány megállapodása természetesen nem álomegyezség. De az ország mai viszonyai között - és a sztrájktárgyalások első szakaszában képviselt merev kormányálláspontot figyelembe véve - vagy tájékozatlanság vagy erős rosszindulat kell ahhoz, hogy sikertelennek, megalkuvónak minősítse valaki, a tárgyalásban résztvevő szakszervezeti vezetőket pedig a tagság elárulásával vádolja bárki is. Ez az "árulás" nem keveset hozott a közszolgálat dolgozóinak. A kétéves bérbefagyasztási döntés ellenére a kormányból ki tudtuk préselni, hogy 2007-ben is, 2008-ban is lesz az inflációt megközelítő mértékű keresetemelés a közszolgálatban. A 13. havi bérek nem tűnnek el, hanem hiánytalanul visszapótolva megkapják az arra jogosultak, mintha nem is osztottak volna ki belőle "előleget". Még nagyobb fegyverténye a sztrájkbizottságnak, hogy a kormánnyal elfogadtatta a 13. havi bér megmaradását.
A szerző a a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára, a SZEF alelnöke
