Kocsi János, a tápiószentmártoni Kincsem lovas park tulajdonosa - aki a tavalyi helyhatósági választás óta Nagykáta polgármestere - tíz éve dolgozik azon, hogy Attila hun király palotáját felépíttesse. Az elképzelésről tavaly már olyan hírek láttak napvilágot, miszerint a pénz jelentős része hazai és külföldi befektetők jóvoltából összejött, ám az alapkő letétele mindmáig várat magára.

Feltehetően nem sokáig.  Kocsi János úgy tudja: a jövő hónapban hozzáférhetőek lesznek azok az uniós pályázati projektek, amelyeknek valamelyike segítheti a terv megvalósulását. Ezért bízik abban, hogy az alapkövét az idén lerakhatják, s két év alatt megépülhet előbb a pince, majd a palota.

A tápiószentmártoni Attila-kultuszt a szomszédos Tápiószele kúriájában élt Blaskovich-fivérek által 1916-ban kiadott könyv táplálja, amely szerint valahol ezen a helyen, a lovas park közelében kellett állnia Attila király fából készült palotájának. A földhalmot - ahová pár éve zarándokolnak gyógyulásért és felfrissülésért a látogatók, noha a méréseket követően szakemberek állítják, hogy sugárzási szempontból nincs semmi különös a környéken - ugyancsak Attiláról nevezték el. Ezzel a dombbal szemközt, a Lovaspark Kft. területén tervezi felépíteni Kocsi János a hun király palotáját

- Sok befektető vállalkozna a beruházás támogatására, de úgy vagyok ezzel, hogy tíz gazda tízféleképpen gondolkozik. Szívesebben vágok bele nélkülük - mondja a polgármester-vállalkozó, aki szerint erre a környékre korábban, amíg a lovas park meg nem valósult, csak olyanok vetődtek, akik eltévedtek. A parknak viszont - amely folyamatosan bővül, noha már most is különböző látványosságok várják a vendégeket a minigolf pályától az ország legnagyobb, magánkézben lévő méneséig - évente több százezer látogatója van.

- Turisztikai szakemberek állítják, hogy nincs a világon olyan hely, ahol Attilát ne ismernék, épp ezért sokakat vonzana a térségbe a palota híre. Most tárgyaltam polgármesterként japán üzletemberekkel más témában, de szóba került Attila is. Egészen fellelkesültek, s magam is meglepődtem, mi mindent tudnak róla - mondja Kocsi János, azzal a meggyőződéssel, hogy a fából és kőből épített palota képzeletbeli mására Mongóliától Amerikáig kíváncsiak lennének a turisták.

Nem mindennapi a tervrajz és a látványterv sem. A négy, egyenként huszonöt méteres toronnyal ékesített palota területén felfedezzük a követek udvarát, a harcosok, a foglyok és a lakomák terét, az oltártermet - háromezer négyzetméteres lesz a pince, négyszintes maga az építmény.

A pincéhez már gyűlnek a téglák, több nagy halomban. Kocsi János megbízottja a szekszárdi vajdával áll kapcsolatban: a százévesnél öregebb házakat ugyanis országszerte többnyire romák bontják - az ő közreműködésükkel kerülnek Tápiószentmártonba azok az ősi építőkövek, amelyekből a palota pincéjének készülnie kell. Ami viszont fából épül, az szibériai vörösfenyőből lesz, megkövesedő gyantája miatt ugyanis ez a legidőtállóbb, a legalkalmasabb anyag az épülethez - avat be a részletekbe Kocsi János.

Arra a megjegyzésemre, miszerint mégiscsak van valami pikantériája annak, ha az Európát hajdan megfélemlítő Attila, aki kora Európájának leghatalmasabb birodalmát uralta 434-től 453-ban bekövetkezett haláláig, most uniós segítséggel lesz turisztikai látványosság, Kocsi János így válaszolt:

- Ez már történelem, senkit sem bánthat. Én pedig hatvan éves vagyok, s nincs palotám se Budán, se másutt, nem pályázom babérokra, és különösebb sikerekre, ezekhez már időm sem lenne elég. Csak ezt a tervet szeretném még valóra váltani, önzetlenül, s anélkül, hogy bárkit is meg akarnék nyerni vagy bántani vele.

Ilyen lesz a palota a téglahalom helyén