„A legjobban felszerelt alakulatok a leggazdagabb polgárokat védelmeznék, hiszen ők fizetnék a legmagasabb biztosítási díjat. A szegényebb amerikaiak szintén megfelelő védelemben részesülnének, de mivel biztosításuk csak a költségek egy részét fedezné, mélyen a zsebükbe kellene nyúlniuk” – játszik el a gondolattal Timothy Noah, a Slate kolumnistája.

Ebben a képzeletbeli rendszerben légitámogatás nyilván csak végszükség esetén volna igénybe vehető biztosítási alapon, máskülönben súlyos milliókat kellene fizetni érte.

Természetes tehát, hogy az e mintára átalakított honvédelemben magasabb biztosítási díjat fizetnének a washingtoniak, mint a coloradóiak, mert hiszen az ő lakóhelyük elleni támadás valószínűsége nagyobb.

A katonai költségvetés gyorsan növekszik, de a piaci rendszerben még gyorsabban nőne, hiszen a sok versengő biztosítónak mind profitot kellene produkálnia, és a katonák és a biztosítók közötti költségmegosztási küzdelem sem lenne olcsó.

Következésképp a védelmi biztosítással rendelkező polgárok száma egyre csökkenne, akit pedig a munkahelye bent tart a rendszerben, azt tapasztalhatná, hogy egyre kevesebb fajta támadásra terjed ki a biztosítása és egyre kevesebb védelmi szolgáltatást fedez.

És mindeközben a demokrata elnökjelöltségért folyó versenyben egyetlen politikus szerepel, aki úgy gondolná, hogy az élet védelméről nem a piacnak, hanem a kormánynak kell gondoskodnia – jegyzi meg Noah, s árulja el ezzel, hogy valójában az egészségügyről szól a mese. Arról van szó ugyanis, hogy a jövő évi elnökválasztás huszonnégy reménybeli résztvevője közül egyedül a demokrata Dennis Kucinich híve a mindenkire kiterjedő állami egészségbiztosításnak.

Noah a cikk folytatásában egy olyan könyvet ismertet, amely a piaci alapú amerikai egészségbiztosítás történetét elemzi, és körülbelül olyan képet fest róla, mint amilyent Noah a képzeletbeli honvédelmi biztosításról.

Évente egymillió fővel nő a kívül rekedők száma, a biztosítási teher egyre nagyobb, és egyre kevesebb szolgáltatáshoz szavatol hozzáférést. Az egészségbiztosítók a kockázatosabb kategóriába sorolt emberektől (dohányosok, túlsúlyosak, valamilyen komoly betegségben szenvedők) magasabb biztosítási díjat szednek, már ha egyáltalán szóba állnak velük.

 Az Egyesült Államok fejenként nagyjából kétszer annyit költ egészségügyre, mint az állami biztosítót fenntartó Kanada, és az átlagos élettartam Kanadában magasabb.

A washingtoni politikusok azért nem szorgalmazzák az állami egészségbiztosítást, mert nem volna népszerű. Az amerikai lakosság elsöprő többségének meggyőződése ugyanis, hogy a piac mindig jobban teljesít az államnál.

Noah-nak erről az a véleménye, hogy „a piac csakugyan csodákra képes, és örülök is, hogy kapitalista országban élhetek. De az egészségügyet alaposan tönkretette.”

'Vegyen háborús kötvényt!' - II. világháborús amerikai plakát