150 millió európait érint a roamingdíj-csökkentés
- Ne haragudj, külföldön vagyok! – ha valaki így szól a mobiltelefonba, értjük, hogy azt szeretné: szakítsuk meg a hívást, mert sokallja a barangolási díjat…
- Sokan pedig egyenesen otthon hagyják a mobilt, amikor nyaralni mennek, vagy VOIP-ra, azaz internetes telefonálásra állnak át. Kapok leveleket mobilelőfizetőktől, akik azt kérdik: mi az, nem egy egységes Európában élünk? Valóban furcsa, hogy ha Bécsből az ország másik végébe, Vorarlbergbe telefonálok, akkor percenként öt eurócentet fizetek, ha viszont átlépem a határt, már két eurót. A Spiegel hamburgi hírmagazin tudósítója, aki – németországi előfizetésével – egy hónapig dolgozott a Tour de France-on, kilencezer eurós (2,2 millió Ft) számlát csinált, hiszen nem csak telefonált, hanem internetezett (WAP), képet küldött haza. Ez a kérdés 150 millió előfizetőt érint közvetlenül az EU-ban.
- Melyek a fő vitapontok az uniós intézmények között, és hogyan fest az ütemterv?
- Az első és leginkább vitatott pont az uniós intézményeken belül egy szorzó, amivel az ún. MTR-et (mobil végződési díj) kell majd felszorozni, hogy megkapjuk a percenkénti nagykereskedelmi hívásdíjak plafonját. Én a jelentésemben erre 21 eurócentet (55 Ft) javaslok a fogadott és a kezdeményezett hívásokra egyaránt. Az Európai Bizottság száma 32 eurócent (79 Ft). Ebből alakulna ki valahol a kiskereskedelmi ár. (Egyes országkombinációkban ma még 2,75 euró, azaz 682 Ft is lehet a percenkénti roamingdíj – A tud. megj.) Az ütemterv pedig úgy fest, hogy az ipari bizottság április 12-én, a strasbourgi plénum pedig május 9-én szavaz. A parlamentben ugyan több bizottság is illetékes, de a miénk a főbizottság, s az eltéréseket egyébként sem nevezném nagynak. Mindenesetre folynak a tárgyalások.
- Miért nem lehet egyszerűen megszabadulni a fogadott hívásokért felszámolt díjtól? Nem tudok még egy olyan szolgáltatást, ahol olyasmiért fizetek, amit nem kérek.
- Könnyen elő lehetne idézni akár egy 70 százalékos bevételcsökkentést is a mobilcégeknél, de nem az a célunk, hogy tönkretegyük őket. Figyelembe kell vennünk, hogy milyen dinamikusan fejlődő, többszázezer ember megélhetését biztosító, s a fogyasztók érdekeit is szolgáló ágazatról van szó. Nem tudom elfelejteni, hogy annak idején hét évet vártam Ausztriában a telefonvonalamra. A helyzet mármost az, hogy a roamingdíjakban, a fogadott hívások után felszámoltakban is nagyon nagyok az eltérések, mert a tagállami piacokon van ugyan verseny, de az európain nincs. Ha ezt teljesen felszámolnánk, olyannyira megbolygatnánk a mobilágazatot, hogy negatív tőzsdei hatásokkal is számolnunk kellene.
- A szolgáltatók azzal érvelnek, hogy drasztikus árcsökkentés esetén más formában terhelik a fogyasztóra a költségeket, amelyekből – mondják ők – infrastrukturális beruházásokat is fedezniük kell.
- Kétlem. Ausztriában például két szolgáltató is várja, hogy valaki árat emeljen, s ezzel ő jusson nagyobb piaci részedeséshez. Egyetértek Viviane Redinggel, az illetékes EU-biztossal abban, hogy ezt viszont a tagállami piacokon folytatott verseny megfelelően rendezni fogja, az előfizetők javára.
- Hogyan léphet technikailag életbe a díjcsökkentés? Egyszer csak észreveszem, hogy kisebb a számla?
- Szerintünk nem. Ez a másik fő vitapont. Az egységes európai roamingszabályozás csak úgy működhet, ha a fogyasztónak kell kezdeményeznie az erre való átállást. A szolgáltatók arra hivatkoznak, hogy máskülönben teljesen felborulnak az előfizetési csomagok, s szerződések tízmillióit kell módosítaniuk. Nagyobbik részüket ráadásul teljesen feleslegesen: hiába érint 150 millió európait a barangolási díj, ez mégis az uniós mobilhasználók kisebbik része, s kár lenne százmilliókat szerződésmódosításra kényszeríteni. Képzelje el azt is, ha a szolgáltatók ránk, a döntéshozókra uszítják őket: lám, az EU intézte ezt el maguknak! A nagymamámnak például, aki ki sem mozdul Ausztriából, az a véleménye, hogy az én bajom, ha eljövök Brüsszelbe, az Európai Parlamentbe, s ezért többet fizetek a telefonálásért.
Tokió: metróbérlet és tésztaleves mobilon
Tokióban nem gond többé, ha valaki otthon felejti a pénztárcáját vagy a metróbérletét. Sőt, hamarosan nem is lesz szükség ezekre: utazáshoz, vásárláshoz és fizetéshez, de még lakáskulcsnak és hitelkártyának is ott a mobiltelefon. Egy hagyományos nap a japán fővárosban majdnem félmillió ember számára így indul: reggel az újságosnál a napilap, az automatából a kávé, a gyorsétteremben a tésztaleves árát a mobiltelefon felmutatásával egyenlítik ki. Miután a metró kapujánál a telefonban tárolt havibérlet automatikus ellenőrzése is megtörténik, a kapu kinyílik.
Egyre népszerűbbek Japánban az intelligens csipet tartalmazó utazó- és különféle fizetőkártyák, amelyeket számos mobiltelefonba is integráltak már. Előrejelzések szerint a mobilpénz tizenöt-húsz éven belül átveheti az igazi szerepét. Sokat lendíthet a piacon, hogy a tokiói vasút- és metrótársaságok útjára indították a világ legnagyobb, harmincmillió embert kiszolgáló, integrált jegykezelő rendszerüket, amelyben a csipes mobiltelefon jegyként és bérletként is használható. A mobilos vásárlást elfogadó üzletek száma évente több ezerrel növekszik.
(Palanovics Norbert)
