Populizmus: származás és/vagy vagyoni alapú kirekesztés, jogi formális közvetítések felszámolásának igénye, szabadság nélküli elituralom. Vagyis a populizmus a XX. században létrejött szélsőséges diktatórikus rendszerek - fasizmus/bolsevizmus (nem kívánt törlendő!) - és ezek kevésbé szélsőséges elvbarátainak ideológiája. Legalábbis Szilágyi Ákos körülírása szerint.

Populista: Haragos, a vészt jósolja, nem fél, nem tárgyal, nem alkuszik, istennek hiszi magát.

Csak utalásokkal, a jobboldali közbeszéd ismert fordulatainak használatával jelzi, mire-kire gondol ő, és mire-kire gondoljon az olvasó. Van ebben kockázat, mert az olvasó engedetlen, és gondolhat valami egészen mást is.

A populista haragos: Bizony, az őszödi beszéd "szenvedélyessége" mindenkit meggyőzhetett erről. A vészt jósolja: Ez is találó. Hányszor hallottuk a terrorizmus, a szélsőjobb, az antiszemitizmus riasztó veszélyét? Nem fél: Igen, merjünk baloldaliak lenni, merjünk reformerek lenni, merjünk megértőek lenni... a bátorság, a merészség valóban kulcsfogalommá lett. Nem tárgyal: Nem bizony. Sem szakértőkkel, sem szakmai szervezetekkel az előkészítés során, nincsenek hatástanulmányok, nem jelennek meg a parlamenti bizottságok előtt, nem veszik napirendre a javaslatokat, dehogyis beszélnek a békákkal. Nem alkuszik: Nem. Inkább zsarol. Vagy velem, vagy sehogy. Istennek hiszi magát: Hát persze. A minapi kongresszus üzenete is valami hasonló: Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? A nép egyik felét nem tekinti népnek. Népellenes elitnek tekinti. Vagy a népellenes elit csatlósának, talpnyalójának, szekértolójának. Vagy közhasználatban élő fogalommal élve: felelőtlen (a durvábbakat elhagyom) uszítónak és csőcseléknek. Minden stimmel.

"A populizmus közvetlen demokráciája negatív demokrácia, mert a hatalom megszerzését és gyakorlását akadályozó korlátokként fogja fel és próbálja kiiktatni a képviseleti demokrácia összes létező közvetítését, hogy aztán az így megképződő politikai űrt saját politikai önkényével tölthesse be."

Emlékszem még, hogyan lett miniszterelnök először Gyurcsány Ferenc csupán a parlamenti többség áldásával, hiszen még csak képviselő sem volt. Meg emlékszem a választás előtti belügyminiszteri rendeletre is. És emlékszem a szabolcsi polgármesterek eligazítására, hogy csak a dokumentáltakat említsem. Gondoljunk talán a kötelező kamarai tagság eltörlésére? Vagy a legújabb, a civilek felháborodott tiltakozását kiváltó gyorsrendeletre a "passzív ellenállásról"? Ezek mind a parlamenti, a képviseleti demokrácia formális elemeinek a befolyásolását vagy a részvételi demokrácia sérelmét jelentik, Vagy hogy a szerzőt idézzem: "a formális közvetítések szétzúzását és felszámolását". Bár ez talán kissé erős megfogalmazás az én ízlésemnek.

Lényeg az, ahol populizmus van, ott populizmus van. Például Szilágyi Ákos cikkében. Bár én inkább nevezném kommunikációs trükknek, manipulációnak, jóindulattal: elfogult felületességnek.

És akkor most kicsit arról, amit én fontosnak tartok. Most!

Nem az volna az értelmiség feladata ebben a jobbról-balról kacsingatós időszakban, hogy végre arra figyeljen, amit Szilágyi Ákos csak úgy mellékesen megemlít? A közvetlen demokrácia "nem jön, és nem jöhet létre előbb, mint maguk az egyének, akik tömegesen igényt formálnak a közvetlen politikai részvételre, mert valóságos közösséget alkotnak, mert megvan a részvételhez szükséges szabad idejük és a folyamatos politikai cselekvésben formálódó kormányzó képességük." Nem arra szerződtünk valamennyien, hogy mindezt segítsük? Ki-ki a maga portáján. Ez lehetne gondolati, emberi tartalma az írástudók megszólalásának. Értékeket megjeleníteni, meggyőző módon közvetíteni. Ezeknek az értékeknek a képviseletére és gazdagítására közösségeket létrehozni, és képessé tenni őket a saját érdekeik, céljaik megfogalmazására, tevékenységük megszervezésére. Így teremteni meg az alapját annak, hogy semmilyen trükkel és manipulációval ne lehessen felhasználni tömegeket hatalmi ambíciók kielégítésére. Hogy az "új többség" ne érzelmi alapon, ne a politikai kommunikáció útvesztőjében, amőbaszerű virtuális kapcsolatrendszerekben, hanem világos önmeghatározás és értékrend mentén jöjjön létre. Hogy azok többsége legyen, akik értik és kezükben tartják a sorsukat. Bármelyik kezükben: jobb vagy bal, egyre megy ebből a szempontból. Hogy aztán a "politikai űrt" ők töltsék be a létrejövő képviseleti, közvetlen és részvételi demokrácia szőttesében. Lehet, hogy ez volna a populizmus most!

A szerző pedagógus