Egy teljesíthető feladat és rendeltetés nélküli szervezet, amely karizmatikus üzenetekkel még jelen lehetne a magyarság közéletében, rendre vesszőfutásra kényszeríti az általa megjelenített fogalmakat.

Már a kettős állampolgárságról szóló népszavazás újraindítása is kínos pillanatokat okozott a legtöbb embernek, aki nem reflexből szavaz, hanem megenged magának ilyenkor érzelmeket is. Ebben az ügyben azonban még a görcsös revans-tempóban is van töltés, súly és kihívás. De amit tegnap bejelentett a magyarok rendszeresen Kossuth térre masírozó világcsapata, az már ügyetlenség – amennyiben ugyanis nincs ügy mögötte. Csak ők maguk vannak.

Ha már lúd, hát legyen csapzott és vézna: az eddigi, a kettős állampolgárság kötelező megadására vonatkozó kérdést kiegészítették még hárommal.

Tiltanák a gyermekpornográfiát. Rajtuk kívül is mindenki ezt tenné, emiatt talán kár lett volna kitelepülni nagybajszos, bocskais embereknek, jóindulatú lánykáknak mamástól aláírásokat gyűjteni. A kérdés élét koalíciós torkokra nyomnák: azt sugallják, hogy a szociálliberálisok, ha a nép keresztbe nem fekszik, menthetetlenül rácuppannak a gyerekpornográfiára. Igaz, a már módosított szándék, amiről éppen tegnap szavazott a parlament, ennek ellenkezőjéről, arról szól, hogy ne lehessen bíróság elé állítani kamaszokat csak azért, mert ölelkezésüket netán a maguk kis örömére felveszik egy mobiltelefon kamerájával, de ez mindegy: a nép szavazzon valami egészen másról, s beszéljen hálásan Patrubány Miklósról, aki feladta a gatyát és a bugyit a gyerekekre.

A művi meddővé tétel korhatárát a nagykorúságnál feljebb emeltetné a néppel a világszövetség, amivel aligha elégít ki tömeges igényeket, hiszen elvétve kér ilyesmit bárki is, mondjuk 19 éves korában, de szószéken jól hatna az ilyen. Amint az is, hogy tiltsák meg a külföldiek tömeges betelepítését. Hogy egy kósza tanulmányon kívül ki is szeretne ilyet tenni, arról nem tud senki, ha csak nem ismerik az utat az Afrikából csónakon menekülő szegények valahol Kína felöl, a Kárpátok bércein át Hunniába.

A népszavazási ötletekkel önmagát árazza le a világszövetség, ami – tekintve ténykedésük hatókörét – magánügy. A népszavazás intézményét is amortizálják, ami mindannyiunk számára kellemetlen, s még külön próbára teszik a Fidesz politikai gépezetét is. Csupa olyan ügyben kérnek ugyanis népszavazást, amely mellé egyszer már odaállt az ellenzéki párt. Akkor talán maguk sem gondolták, hogy a világszövetség urnácskáira várva miféle sorrá szerveződnek ezek. Így hát maga is meglepődhet ezen, de hálás lehet a Fidesz az általa nem kedvelt választási bizottságnak, hogy visszaküldte a három új kérdést a világszövetségnek. Félő azonban, hogy ötöt kapnak vissza válaszul.             

Patrubány Miklós, a népszavazást kezdeményezõ MVSZ elnöke