Mielőtt azonban még bárki az amerikai politikus feltételezhető túlérzékenységét okolná, tegye fel a kérdést: honnan tudná Edolphus Towns, hogy a "múlt századi rémtettek fényében" Magyarországon már különös érzékenységgel reagálnak mindenre, ami ezekre emlékeztet? Hivatkozhat-e például bárki arra, hogy a hosszú távon meghatározó erejű Fidesz nyilvánvaló ellenállással fogadja, ha a környezetében árpádsávos zászlók tűnnek fel, ha képviselői olyan emelvényeken szónokolnak, ahol kevéssel előttük mocskosan zsidóztak, ha a híveiknek ajánlott lapban nyilas irodalmat propagálnak, hogy egyáltalán jelét adná annak, hogy tisztában van az ország múltjából adódó felelősséggel. Ennek inkább az ellenkezőjét mutatja: Orbán Viktor és Navracsics Tibor mindannyiszor azt követeli, mutassa be, aki őket antiszemitizmussal vádolja, hogy mikor voltak azok, miközben senki nem a direkt zsidóellenességet vagy rasszizmust veti a szemükre, hanem azt kérdezi, amit a New York-i képviselő is: létezik-e a különös érzékenység. Vagy csak a múlt iránti közönnyel súlyosbított politikai játék. Az, amit néhány napja Navracsics Tibor is űzött. Nyilasmosdatónak neveztek egy fideszes politikust baloldaliak - köztük Szigeti Péter, akit később az OVB elnökévé választottak -, majd őket emiatt elmarasztalta a bíróság, amiből Navracsics azt szemezte ki, hogy súlyos bűn lenácizni valakit. Na, ez az, amit nem is tett senki. Igaz, bírósági ítéletre hivatkozva csúsztathatott.

Simonyi András és Edolphus Towns a héten találkozik. Nem biztos, hogy e kissé túlzóan nyilatkozó ember tehet róla, ha már most borítékolható: sok mindent képtelen lesz megérteni.