Ünnep után
A másik szempont kevésbé magasztos. Köhler, német államfő pedzegette az ünnep előestéjén. Született a német fővárosban egy dokumentum, amely idővel majd arról válik nevezetessé, hogy a szőnyeg alá söpörte a mai unió összes baját. Expressis verbis nem említette sem a (hollandok és franciák által leszavazott) alkotmányt, sem a bővítést, sem a súlyosan vitatott hitbéli gyökereket. (A pápa szerint a deklaráció "istentelen" - ehhez csatlakozott Orbán Viktor is.) Ez a dokumentum nem akarta senki érzékenységét fölborzolni. Ha megteszi, nincs kompromisszum. Magyarán: ha az alkotmányt emlegeti, beleütközik a hollandokba, de még talán a britekbe, csehekbe, lengyelekbe is. Ilyenformán nincs mai állásfoglalás arról, hogy az unió döntéshozatali mechanizmusa milyen reformon essék keresztül. Ha "keresztény klubként" nevesíti az EU-t, kizárja a bővítésből Európa muzulmánjait, élükön a törökökkel. Ha határidőt szab a Nyugat-Balkán integrálásának, olyan anyagi terheket vállal, amiket idővel nem lesz képes elhordani. E gyötrelmes ügyekből a berlini nyilatkozat egyszerűen kisasszézott. Született egy klasszikus diplomáciai kompromisszum. Ezt látván, tényleg azt kell kérdezni Horst Köhlerrel együtt, hogy mi az, amivel most Berlinben az unió "fel tudta izgatni" a felnövekvő nemzedékeket? Mi az a jövőkép, ami számukra éppoly izgalmassá tudja tenni az uniót, mint amilyen az hajdanán, az eszmék, emberek, tőkék, munkaerő, szolgáltatások szabad áramlása, a határok, a vámok eltörlése előtt volt? Nyilván ma sem hasonló érvrendszer, sem jövőkép nincs a kezünkben. Az egyetlen igazi, tagsági motiváció az újonnan jött, szegényebb tagokat lelkesíti, és nyersen arról szól, mit lehet pénzben legombolni az unióról. Ennél talán többre van szükség, főként a régebben bent lévőknek, akik közül sokan védelmet keresnének a globalizáció túlkapásaival szemben, féltik nemzeti identitásukat, nem kérnek egy brüsszeli szuperhatóságból.
Van abban valami megejtő tehetetlenség, hogy válaszok helyett az unió koncerteket kínált az általam megidézett generációnak: sokat, jó színvonalon, ez igaz - Berlintől Brüsszelig. Félek azonban attól, hogy az egyestés jókedv, ezrek csápolása vagy zenei áhítata nem lehetett pótléka érdemi kérdések sokaságának, no meg a hiányérzetnek. Ha valaki újabb Örömódát komponált volna, akkor sem.