Ünnep után

Két szempontot kínálok föl az Európai Unió 5o. születésnapján aláírt nyilatkozat megítéléséhez. Az egyik: a színhely. Érdekes: az unió születéséről fél évszázaddal ezelőtt Rómában rendelkeztek, a nevezetes évfordulót pedig Berlinben ünnepeltük. Hajdani, rossz emlékezetű fasiszta, náci diktátorok jelképesnek is számító birodalmi centrumaiban született meg s érte meg fél évszázadát az az európai intézmény, amely létében is, fejlődésében is, jelenében is tagadása mindannak, ami Mussolini és Hitler nevéhez hajdanán fűződött. Háború helyett béke. Diktatúra helyett demokrácia, rasszizmus helyett tolerancia. Ami európai érték, immár kőbe van vésve; a Merkel-diplomácia által megfogalmazott berlini nyilatkozatban újra olvashattuk, büszkék lehetünk rá.

A másik szempont kevésbé magasztos. Köhler, német államfő pedzegette az ünnep előestéjén. Született a német fővárosban egy dokumentum, amely idővel majd arról válik nevezetessé, hogy a szőnyeg alá söpörte a mai unió összes baját. Expressis verbis nem említette sem a (hollandok és franciák által leszavazott) alkotmányt, sem a bővítést, sem a súlyosan vitatott hitbéli gyökereket. (A pápa szerint a deklaráció "istentelen" - ehhez csatlakozott Orbán Viktor is.) Ez a dokumentum nem akarta senki érzékenységét fölborzolni. Ha megteszi, nincs kompromisszum. Magyarán: ha az alkotmányt emlegeti, beleütközik a hollandokba, de még talán a britekbe, csehekbe, lengyelekbe is. Ilyenformán nincs mai állásfoglalás arról, hogy az unió döntéshozatali mechanizmusa milyen reformon essék keresztül. Ha "keresztény klubként" nevesíti az EU-t, kizárja a bővítésből Európa muzulmánjait, élükön a törökökkel. Ha határidőt szab a Nyugat-Balkán integrálásának, olyan anyagi terheket vállal, amiket idővel nem lesz képes elhordani. E gyötrelmes ügyekből a berlini nyilatkozat egyszerűen kisasszézott. Született egy klasszikus diplomáciai kompromisszum. Ezt látván, tényleg azt kell kérdezni Horst Köhlerrel együtt, hogy mi az, amivel most Berlinben az unió "fel tudta izgatni" a felnövekvő nemzedékeket? Mi az a jövőkép, ami számukra éppoly izgalmassá tudja tenni az uniót, mint amilyen az hajdanán, az eszmék, emberek, tőkék, munkaerő, szolgáltatások szabad áramlása, a határok, a vámok eltörlése előtt volt? Nyilván ma sem hasonló érvrendszer, sem jövőkép nincs a kezünkben. Az egyetlen igazi, tagsági motiváció az újonnan jött, szegényebb tagokat lelkesíti, és nyersen arról szól, mit lehet pénzben legombolni az unióról. Ennél talán többre van szükség, főként a régebben bent lévőknek, akik közül sokan védelmet keresnének a globalizáció túlkapásaival szemben, féltik nemzeti identitásukat, nem kérnek egy brüsszeli szuperhatóságból.

Van abban valami megejtő tehetetlenség, hogy válaszok helyett az unió koncerteket kínált az általam megidézett generációnak: sokat, jó színvonalon, ez igaz - Berlintől Brüsszelig. Félek azonban attól, hogy az egyestés jókedv, ezrek csápolása vagy zenei áhítata nem lehetett pótléka érdemi kérdések sokaságának, no meg a hiányérzetnek. Ha valaki újabb Örömódát komponált volna, akkor sem.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.