A mindössze kétoldalas Berlini Nyilatkozatot végül – amint arról a németek és az uniós vezetők az utolsó pillanatban döntöttek – a Német Történeti Múzeum impozáns átriumában csak Angela Merkel német kancellár (mint soros elnök), José Manuel Barroso, az unió Bizottságának elnöke, a Hans-Gerd Pöttering, az Európai parlament elnöke látta el kézjegyével. Merkel az ünnepség előtt – a nyilvánosság előtt ritkán megjelenő férje, Joachim Sauer egyetemi kémiaprofesszor oldalán – személyesen fogadta a vendégeket, köztük Gyurcsány Ferenc magyar kormányfőt, valamint a római szerződés egyetlen ma is élő aláíróját, Maurice Faure egykori francia államtitkár.

Az NDK-ban felnőtt német kancellár szemmel láthatóan sokat készült az ünnepi beszédre, amit meglepő személyes megjegyzésekkel kezdett: hároméves volt a római szerződés aláírásakor, hétéves a Fal építésekor és nem is igen remélte, hogy a nyugdíjazása előtt beteheti a lábát Nyugat-Európába. A nyilatkozat aláírásának helyszíne, Berlin, szimbolikus jelentőségű, hiszen ez a város 18 évvel ezelőtt még megosztott volt, a szabadságba való menekülésért itt halál járt – emlékeztetett Merkel. A továbbiak főként azt hangsúlyozta, hogy bármennyire sikeres volt is az európai együttműködés, ez is megújításra szorul. Az alapító atyák 50 éve egy álmot váltottak valóra az évszázados háborúk sújtotta Európában. „Nekünk ezt az álmot kell megőriznünk, és továbbadni a következő nemzedékeknek. Jó lenne, ha ötven év múlva így emlékeznének ránk – hangoztatta Merkel. 

A helyenként a Berlini nyilatkozat kibővített változatnak tűnő beszédben a német kancellár a toleranciát emelte ki, mint az egyik legfőbb közös európai értéket, de személy szerint hitet tett a zsidó-keresztény gyökerek mellett is (ezek végül a nyilatkozatból kimaradtak, amit XVI. Benedek pápa szombaton erősen nehezményezett is. Az Európai Néppárt szombati berlini tanácskozásán megfogalmazott dokumentumban is helyt kaptak – ezzel szemben a szintén itt ülésező Európai Szocialisták a szociális értékeket mellett kardoskodtak). Merkel fontosnak nevezte az unión belül egyenjogúságot a kis és nagy, régi és új tagállamok között, illetve annak felismerését, hogy az új kihívásokkal szemben Európa csak együtt lehet igazán erős. „A világ nem vár Európára, más térségek lélegzetelállító sebességgel fejlődnek”- figyelmeztetett a távol-keleti versenyre utalva. A nagy víziókat ugyan nélkülöző, ám pragmatikus beszédben már a jövendőbeli feladatokat vázolta: az energiapolitika, a klímavédelem és a közös külső és biztonságpolitika terén kell Európának jobban összekapnia magát. De ez nem megy külső partnerek nélkül, mind az Egyesült Államokkal ápolt  transzatlanti, mind az orosz stratégiai partnerség alapvető fontosságú. „Európa nem táborokban, blokkokban  gondolkodik, ugyanakkor azt sem szabad hagyni, hogy a közösséget megosszák. Csak együtt vagyunk erősek” - utalt félreérthetetlenül az amerikai rakétaelhárító rendszer terveire.

Az Európára háruló globális feladatok teljesítéséhez azonban új alapokra kell helyezni az együttműködést, „át kell szabni a 27 tagállamra”: világosan meg kell határozni, hogy mi tartozik az unió, a tagállamok és a régiók hatáskörébe, az európai intézményeket pedig hatékonyabbá és az emberközelibbé kell tenni. „Sok forog kockán, de sikerült megegyezni, hogy 2009-ig megújítjuk a közös alapokat. Ez az állampolgárok érdeke, ha nem sikerül, történelmi mulasztást követünk el” – óvott Merkel.

Hans-Gert Poettering, Angela Merkel és Jose Manuel Barroso aláírják a Berlini Nyilatkozatot