Tejivás nyolcezer éve
Ennek a különös jelenségnek eredt a nyomába egy brit-német kutatócsoport, amikor nyolc európai lelőhelyről származó, összesen 55 csontmaradványt vizsgált meg, amelyek életkora hét-nyolcezer évre volt tehető.
A tejet mindenki képes megemészteni mintegy ötéves koráig, hiszen különben nem lenne képes az anyatej fogyasztására sem. Felnőttkorra azonban az emberek elveszítik úgynevezett laktóztoleranciájukat (a tej emésztésének képességét). Kivéve az európaiakat, mindenekelőtt az Észak-Európában élőket. A különös jelenség okait kutatva a College London Egyetem genetikusa, a Mark Thomas vezette csoport nyolcezer éves európai csontmintákból kimutatta, hogy az a gén, amely az emberi szervezetben felelős a tej emésztéséért, a 7000-7840 éve élt emberek csontmaradványaiban hiányzik. Mivel azonban manapság az észak-európaiak 90 százalékában már megtalálható ez a gén, elmondható, hogy evolúciós szempontból az ember viharos gyorsasággal vált alkalmassá a tej fogyasztására.
"A tejemésztés képességének kialakulása a legelőnyösebb evolúciós vonás, amely az emberben a legutóbbi időkben kifejlődött. Az úgynevezett laktázenzim nélkül ugyanis az egyébként számtalan szempontból előnyös tejfogyasztás esetén egy felnőtt ember felpuffadna, és súlyos hasmenést kapna. Noha a tejfogyasztás történeti jótéteményeit még nem tárták fel teljes mélységében, annyi mindenképpen bizonyosnak vehető, hogy a vízzel összehasonlítva a tej kiváló tápanyagforrás volt, amely évszaktól függetlenül mindig az ember rendelkezésére állt, és fogyasztása biztonságosabb volt, mint a gyakran parazitákkal fertőzött folyó- vagy patakvizé. Mindent összevetve a tejivás a korai európaiak számára komoly túlélési esélyeket biztosított" - nyilatkozta Thomas professzor.
A kutatók Európa korai földműves népcsoportjainak lelőhelyein talált több mint hétezer éves csontmaradványokból nyertek ki DNS-t, és ezt elemezték több szempontból. (A vizsgált lelőhelyek között volt a magyarországi Ecsegfalva is.) Mostani kutatásukból azt szerették volna megállapítani, hogy a Közép-, Északkelet- és Délkelet-Európából származó korai európaiak csontmaradványaiban kimutatható-e az a gén, amely a tej emésztését lehetővé teszi az ember számára. Azt találták, hogy a mintegy hétezer-ötszáz éves mintákban szinte teljes mértékben hiányzott ez a gén. Vagyis őseink nem kedvelték a tejet, nem is fogyasztották azt.
A kutatók hangsúlyozták, azt eddig is tudták már, hogy a távoli múltban az ember laktózintoleráns volt, vagyis rosszul lett a tej fogyasztása után. Az azonban most derült ki, hogy ez az időszak egészen a "közelmúltig" tartott, s hogy a laktóztolerancia fejlődéstörténeti szempontból ilyen gyorsan alakult ki.
"Az a jelenség, hogy hét-nyolcezer éve még szinte teljes egészében hiányzott a csontmintákból a tej emésztésére képessé tevő gén az emberből, és mára ugyanezen a földrajzi helyen szinte teljes egészében elterjedt, csakis azzal magyarázható, hogy a tej fogyasztása a túlélési esélyeket drámaian növelte" - mondta el Thomas professzor.
A mostani kutatás nem támasztotta alá azt a korábbi elképzelést, hogy Európában néhány népcsoport laktóztoleráns volt, és ez a veleszületett képesség késztette arra a közösséget, hogy tejet termeljen. Sőt, éppen fordítva, azért fejlődött ki az elmúlt nyolcezer évben a laktóztolerancia, mert olyan könnyen hozzáférhető volt ez a hasznos ital. A régészek, antropológusok, biológusok hosszú évek óta tartó vitáját, hogy mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás, vagyis a laktóztolerancia miatt kezdtek-e tejet termelni, vagy a tej hozzáférhetősége miatt fejlődött-e ki az emberben a laktóztolerancia, most sikerült lezárni. Thomas professzor szerint egyértelmű, hogy a tejemésztést lehetővé tevő gén azután jelent meg, miután - mintegy kilencezer éve - Európában általánossá vált a tejtermelés.
Dr. Thomas elmondta, hogy ez vizsgálódásuk első lépése csupán. Az ember földrajzi származására is rávilágító vizsgálatsorozat következő lépése az lesz, hogy megállapítsák, mi az oka a populációk manapság megfigyelhető eltérő laktóztoleranciájának. Feltűnő például, hogy manapság a dél-európaiak mintegy 80 százaléka még mindig nem emészti a laktózt, miközben az első európai földművesek egy része éppen azon a tájon élt.
Thomas professzor úgy véli, azért lehet olyan éles különbség a tej emésztésének képességében Észak- és Dél-Európa népei között, mert északon jóval kevesebbet süt a nap, az északiak szervezetében ezért kevesebb a D-vitamin és a kalcium. A tejfogyasztás azonban megoldotta a kalciumbevitel problémáját.
Ugyanakkor a kutatók felhívják arra is a figyelmet, hogy ezek az első közvetlen bizonyítékok arra, hogy az ember milyen gyorsan képes alkalmazkodni a környezeti kihívásokhoz.
