Pénzhiányos közösségi rádiók
A kutatás elsődleges célja az volt, hogy kérdőívek és mélyinterjúk segítségével feltárják a kisközösségi rádiók felépítését, motivációját, ismertségét, finanszírozási lehetőségeiket, illetve azokat a nehézségeket, amelyekkel működésük során szembe kell nézniük.
Emellett javaslatokat fogalmaztak meg a problémák megoldására, amelyek többsége a Műsorszolgáltatási Alap pályázati lehetőségeinek bővítéséről szólt: több olyan kiírásra volna szükség, amelyek révén a kisközösségi rádiósok továbbképzési lehetőségekhez, valamint anyagi és eszköztámogatásokhoz juthatnak. Felvetődött az igény egy, az ORTT elvárásait tisztázó ajánlás, állásfoglalás kidolgozására, valamint egy kisközösségi rádiókért felelős személy kinevezésére is.
A rádióadók azt is kérvényezték, hogy az ORTT vegye fel a kapcsolatot a Nemzeti Hírközlési Hatósággal (NHH), és közösen tekintsék át a kisközösségi rádiók vételkörzeti, vételminőségi problémáit. Emellett felhívták az ORTT figyelmét arra, hogy fontolja meg - egy esetleges médiatörvény módosítás esetén - a közösségi rádiózás reklámozási lehetőségének eltörlését.
A kisközösségi rádiók a magyar médiarendszer harmadik, és egyben legkisebb csoportját alkotják a kereskedelmi és a közszolgálati médiumok mellett. (Idén januárban 46 kisközösségi rádió működését regisztrálta az ORTT.) A közösségi rádiók feladata, hogy "hangot adnak a hangtalanoknak", vagyis véleménynyilvánítási lehetőséget nyújtanak a társadalom azon csoportjainak, akiknek véleménye kiszorul a közszolgálati és a kereskedelmi médiumokból. A közösségi rádiók filozófiája, hogy teret adnak a társadalmi problémák elemzésére, lehetőséget a szabad véleménynyilvánításra, a nézőpontok ütköztetésére, és ezzel hozzájárulnak a civil társadalom megerősödéséhez.
A rádiózó kisközösségek a gazdasági-politikai szféra dominanciája mellett a civil társadalom jelentőségét kívánják hangsúlyozni - ebből adódóan ezen rádiók alapítói és működtetői többnyire szorosan kapcsolódnak a civil szférához. A rádiók többsége valamely alapítványhoz vagy egyesülethez köthető. A megkérdezett adók 55 százaléka közalapítványként vagy egyesületként működik, további 14 százalékuk alapítványként, míg a maradék hányaduk társasági formája magánszemélyként vagy betéti társaságként van bejegyezve.
A közösségi rádiók alapításának motivációi a megkérdezettek válaszai alapján, hogy fontosnak tartják, hogy létrejöjjön egy kulturális célokat vállaló és megvalósító műsorszolgáltatás, ami a helyi rádiók mellett kielégíti a vételkörzetben élő hallgatók tájékozódási, kulturális, és állampolgári szükségleteit, mindez a lakóhelyi közösség fórumaként működjön, elősegítse a helyi társadalom értékeinek megőrzését, szóljon a hátrányos helyzetűekhez, illetve nemzeti és etnikai kisebbségekhez. E nemes célokat azonban a legtöbb esetben hamar megtörik a bizonytalan finanszírozásból származó problémák: a kisközösségi rádiók nagy részénél a megalakulásukat kísérő lelkesedés hamar alábbhagy, és a szervezet további létezése legtöbbször csak egy vagy néhány személyen múlik.
A közösségi rádiók kis gárdával dolgoznak, akik általában ingyen, önkéntes alapon, lelkesedésből, szabad idejüket feláldozva vállalják a munkát. A közösségi rádiók többsége egyáltalán nem, vagy csak minimális mértékben foglalkoztat fizetett alkalmazottat. A kérdőívet visszaküldő rádiók 55 százalékánál nincs fizetett státusz, további 32 százalékuknál pedig mindössze egy-két munkatárs kap havi jövedelmet. A működés finanszírozása azonban így is a legnagyobb problémát jelenti, amivel a közösségi rádióknak szembesülniük kell. A felmérés válaszadóinak felénél a műsorszórás elindításához szükséges tőke nem érte el a másfél millió forintot, de ennek előteremtése még az egyszerűbb feladat volt. A komolyabb kihívás ugyanis a rádió fenntartása, és így a szükséges források felkutatása. Bár a reklámozás a magyar szabályok szerint megengedett, a rádiók kevéssé élnek ezzel a lehetőséggel, a hirdetők sem tolonganak, hogy ezeken a fórumokon reklámozzanak. Az ORTT adatai szerint a megkérdezett rádiók egyötöde nem szándékozik reklámokat közzétenni műsoraiban, míg a többiek a hirdetők teljes vagy részleges hiányáról panaszkodtak.
Jellemzőbb finanszírozási formáik a különböző pályázatokon elnyert pályázati pénzek, önkormányzati támogatások, esetenként hallgatói hozzájárulások, adományok.
A közösségi rádiók hallgatottságát csupán a rádiósok negyede próbálta valamilyen módszerrel lemérni, a hallgatottság növelése érdekében azonban a megkérdezettek 81 százaléka tesz rendszeresen lépéseket. Ennek legjellemzőbb formái a szórólapok, falragaszok, hirdetések a helyi lapokban, illetve a helyi televízióban, noha tudják, kevesen hallgatják őket.
