A jövő hét végén választ új elnököt az SZDSZ küldöttgyűlése. Fodor Gábor és Kóka János programja, nyilatkozatai, illetve kettőjük keddi vitájából körvonalazódni látszik, hogyan képzelik el a kormánnyal, illetve ellenzékével való viszonyt. A kirajzolódó kép alapján a két vezető parlamenti erő aggodalommal várja, ki nyeri a liberálisok kampányát.

Házasságtörők kíméljenek

Az SZDSZ kormányhoz fűződő viszonyát illetően meghatározó, hogy mindkét jelölt kiáll a reformok folytatása mellett. Fodor Gábor távolodni igyekszik a koalíciós partnertől, s az ellenzék elé is gyakorol gesztusokat. Az önállóság, hitelesség jelszavaival kampányol, programjának hangsúlyos eleme a kormány hitelességének helyreállítása, a koalíciós szerződés felülvizsgálata. Kóka a minap Szombathelyen nyilatkozott arról, hogy ő inkább erősítené a liberálisok kormányon belüli felelősségvállalását: “elnökké választásomat követően azt tervezem, hogy leülök a miniszterelnökkel és arról kezdünk tárgyalni, hogyan erősíthető a  liberális részvétel a kormányban, mert meggyőződésem, hogy nem  kevesebb, hanem több liberalizmusra van szükség”. Ennek megfelelően, a koalíció jövője szempontjából a szocialisták Kókát tartanák szerencsésebb, avagy kevésbé szerencsétlen “megoldásnak”. A pártfinanszírozás kérdését feszegető, a “szocialista mutyizás” ellen harcoló gazdasági minisztert azonban finoman szólva is konfliktusos személyiségnek tartják a vezető kormánypártban. Rövid idő alatt több fronton is összetűzött a szocialista erőcsoportokkal, és szociális érzékenységét is többen megkérdőjelezik. Szanyi Tibor például a Népszavában azt írta róla: “jóllehet briliáns kommunikációval árulja a nehezen tetten érhető teljesítményét, valódi haszontalansága mégsem ebben, hanem szimpla társadalomellenességében nyilvánul meg”.

Persze Fodorral kapcsolatban is szkeptikusak a szocialisták. A Horn-kormány oktatási minisztereként őt is konfliktusos embernek ismerik, de ennél komolyabb problémát jelenthet a koalíciós viszony átrendezésének ígérete, amiben az “ésszerűtlen elviség” rémképét látják. Ezzel szembeállítva, Kóka volna a “pragmatikus elvtelenség” képviselője, a szocialisták olvasatában legalábbis - s egyik megoldás sem tűnik ideálisnak, jegyzi meg az egyik kormánypárti képviselő, hozzátéve, egyikükkel sincs még tapasztalatuk a pártközi együttműködés terén - csak aggályuk. Ezeket csak növeli Fodor kacsintgatása az ellenzék felé: az Orbán utáni Fideszről ábrándozó szocialisták Kókával “inkább biztosítottnak” látják a jelenlegi koalíció jövőjét, mint a Fideszhez a közös múlt okán is közelebb álló Fodorral. 

“Kunczéval már össze voltunk szokva” - summázza a szocialisták véleményét az egyik kormánytag.

Nagy ívben

A közös múlt azonban kevés lesz az összeboruláshoz - a parlamenti ellenzék  padsoraiban ugyanis sokan máig árulásként élik meg Fodor 1994-es szakítását a Fidesszel. Ezzel együtt, a fideszesek az általuk “elvhűbbnek” tartott Fodorral inkább elképzelhetőnek tartják az együttműködést (szóba is állnak vele például a parlamenti folyosón). Kóka Jánosnak viszont - akit a parlamentben nagy ívben kerülnek a fideszesek - legfeljebb csak azért drukkolnak többen a Fidesz-frakcióban, hogy hátha kivezeti az SZDSZ-t a parlamentből… A Fodor-Kóka vitában egyébként mindkét jelölt egyet értett abban, hogy a jelenlegi Fidesszel semmiféle együttműködés nem képzelhető el. Fodor úgy látja, előbb-utóbb le kell ülni a Fidesszel és a KDNP-vel, hogy a demokrácia alapértékeit velük is megvitassák. Kóka ezt inkább egy Orbánt már leváltott Fidesszel tudná elképzelni. Egyelőre azonban minden megkérdezett egyet ért abban: egy Fidesz-SZDSZ koalíció megalakításának nulla az esélye.

Eszement kettéosztottság

További kérdés, hogy a két elnökjelölt közül ki hozhat új szavazókat, s hogy honnan. A Mediánnak a liberális közönség körében végzett januári felmérése országosan úgy 150-200 ezer elkötelezett liberális szavazóval, s ennél is több, 200-230 “máshová elkötelezett”, fideszes, illetve MSZP-s választópolgárral számol. (E két csoporton kívül 400 ezer ingadozó és 150-180 ezer megnyerhető bizonytalan együttesen képezi az összességében húsz százalékosra tehető liberális célközönséget.) A Fidesz és az MSZP köreiben is többen úgy vélik, 2010 egyik kulcskérdése lehet, hogy az új SZDSZ-vezetés képes lesz-e évek óta stabil (parlamenti küszöb-környéki) bázisát növelni. E téren a friss szavazók, az apolitikus fiatalok megnyerése döntő lehet. Ezért is érintheti érzékenyen a vezető parlamenti pártokat például a zöld vonal erősítése. Kóka a múlt héten, Fodor pedig csütörtökön tárgyalt zöld szervezetekkel; előbbi kerékpárutakat, utóbbi “zöld fordulatot” ígért (komolyabb környezetvédelmi programmal azonban lapzártáig nem találkoztunk - Ny. M.).

Befolyásolhatja az erőviszonyokat az is, hogy Kóka a keddi elnökjelölti vitában is a sikeres emberek megszólítását hangsúlyozta, a pártok többségével ellentétben. Az alapkérdés tehát az, képes lesz-e az SZDSZ új vezetője koalíció-formáló erőt építeni. Kuncze Gábor leköszönő pártelnök a szerdai Nap-keltében erről azt mondta, a 15-20 százaléknyi liberális szavazóközegből azért csak 6,5 százalékot értek el a választásokon, mert a  liberálisok egy része a Fideszre szavaz az - MSZP ellen, a másik része pedig az MSZP-re - a Fidesz ellen. “Egyikük sem gondolja úgy egyelőre, hogy ha van egy nagyon erős liberális párt, akkor az meg tudná oldani ezt a problémát” - fogalmazott Kuncze, aki szerint ez így is lesz, amíg az országban ez az “eszement” kettéosztottság van.

Fodor Gábor - Kóka János