A növénybeszédet meg lehet érteni
Az átültetés általában a legegyszerűbb gyógymód a növény elveszített életkedvének visszaszerzésére. A hozzáértő kertészek véleménye megoszlik az átültetés legjobb idejéről. Vannak, akik a tavaszra esküsznek, mások az őszre. Az igazság az, hogy az egyes növénycsaládok más-más időpontot igényelnek. Magyarországon a legtöbb cserepes dísznövény fő fejlődési szakasza tavasztól őszig tart. Gyarapodási esélyeiket növeli, ha ehhez új, tápanyagban gazdagabb talajt, nagyobb edényt is kapnak. A sittkertészkedés, amikor "megfáradt", szennyezett talajjal próbálkoznak, a növények kínzásával ér fel. Ezért érdemes minden átültetéshez friss földet használni.
A talaj kimerülését a növény jelzi. A kínlódást mutatja a sárguló levélzet, a szokottnál kisebb új levelek vagy a lassúbb fejlődés. A teljes levélzettel áttelelő szobanövények a nappalok meghosszabbodásával intenzív növekedésbe kezdenek, ilyenkor azt is mutatják, hogy milyen tápanyagra vágynak. Ha kevés a nitrogén, megáll a fejlődés, és a levelek sápadnak. Ha a levelek a megszokotthoz képest kékes színűek, akkor kevés a foszfor. Az ilyen növények nem is hoznak virágot. A pöndörödő, barnuló levélszél és az alsó levelek indokolhatatlan hullása a káliumhiány jele, ilyenkor ugyanis felbillen a növény vízháztartása. Ha a levelek sárgulnak és a széleik kiszáradnak, akkor a vasból van kevés, a sárga, de az erek mentén zölden maradó levelek a magnézium hiányára utalnak. A hiány pontos felismeréséhez némi szakértelemre van szükség, de ennél sokkal egyszerűbb, ha az elkövetkezőkben rendszeresen a növényhez való tápoldatot használnak. Mindezt figyelembe kell venni az ültetőközeg megválasztáskor. Télen nem szabad tápoldatozni, ilyenkor a szabályozott lebontású műtrágyák használata ajánlható. A földhöz keverve tartósan biztosítják a tápanyagellátást.
Az átültetés közben érdemes alaposan, közelről, esetleg egy nagyító segítségével megfigyelni a kézbe kerülő növényt. Ha felismerik a legyengültségre utaló vöröses, barna vagy világos levélfoltokat, amelyeket különböző gombabetegségek okoznak, vagy a szürkepenészt, a lisztharmatot, és eltávolítják a fertőzött leveleket, valamint súlyosabb esetben gombaölő szerrel védekeznek, akkor a növénynek esélyt adnak a túlélésre. A gombabetegségek jelzik azt is, hogy a növényeket esetleg túlságosan bőven öntözték, számukra nem megfelelő árnyékos és zárt helyen voltak. Értelemszerűen váltani kell, mert a szellős, világos helyen a gombák nem támadnak. Az átültetés közben kiderülhet, hogy miért gyengélkedett egész télen a növény. A lankadó, hervadó levélzetért a szártőrothadás a felelős. A gombák a húsos, nedvdús szárú növényeket a gyökér és szár találkozásánál támadják meg. Az ilyen növényt ki kell dobni. A gyökérrothadást elsősorban a hűvös környezet és a hosszú vízben állás okozhatja. Ha a föld feletti részek erősek, akkor a beteg gyökereket le kell vágni, a megmaradtakat pedig vízsugárral érdemes lemosni. Ezután következhet az ültetés.
Az egészséges növényeket a szokásos módon kell átültetni. A kinőttnél egy mérettel, négy centivel nagyobb cserepet kell választani. Ha szemre is túl dús a gyökérzet, akkor érdemes a föld-gyökérlabdát egy késsel körbevágni, és ezután ültetni az új edénybe. A talajjal ne töltsék tele az edényt, ha a perem alatt két centi szabadon marad, akkor az öntözővíz nem folyik túl.
Vannak olyan növények (ilyenek például a broméliák), amelyek nem szeretik az átültetést. A többéves broméliát ne ültessék át kommersz virágföldbe! Ha mégis az átültetés mellett döntenek, akkor olyan kertésztől vásároljanak földet, aki broméliával foglalkozik, vagy vegyenek különleges tápoldatot. Nagyon óvatosan kezdjék a permetező tápoldatozást, első alkalommal az ajánlott dózis harmadával, majd felével, s csak akkor növeljék az előírt mennyiségre, ha a növény nem tiltakozik. A broméliákhoz szilárd tápsót ne használjanak.
Legközelebb a tavaszi gyepesítésről írunk.
