"Beszélni kell az emberi élet értékéről"
Kertész Imre Nobel-díjas író könyvek sorában kereste, s adta meg a választ az emberi élet értékéről szóló kérdésre. De, ahogy mondja, olyan különös módon, mint amikor a Magyar Klinikai Onkológusok Társaságának március 27-én megrendezendő konferenciájára készült, most szembesül ezzel először. A rendezvényen a szervezők az élet, a gyógyulás árát igyekeznek tisztázni. Ehhez a világhírű írót is segítségül hívták.
"Ha egy kisujjnyit tudok, annyit, ha tonnányit, akkor meg annyit. Ha bármennyit is tudok, örömmel segítek. Én a rákbetegséggel szemben elvakult vagyok. Vak és radikális. Nem ismerek határokat, a betegeknek mindent, akár emberfelettit is meg kell adni, nem szabad őket magukra hagyni. Ehhez pedig orvosilag minden adott" - fogalmazott Kertész Imre arról, miért vállalt szerepet a Magyar Klinikai Onkológusok Társasága által szervezett, "A társadalom felelőssége a gyógyítási lehetőségek és a gyógyulási esélyek javításában" című konferencián. A gyógyítás pénzügyi korlátai kapcsán a legfejlettebb országokban is heves viták folynak arról, mire és mennyit fizessenek. Az író ebben nyílt párbeszédet sürget.
- Beszélni kell az emberi élet értékéről, ami persze, laikus szemmel, teljesen irreális. A döntéshozóknak viszont nyíltan színt kell vallaniuk, meg kell határozniuk ezt. A döntés természetesen fájdalmas. Én abból indulok ki, hogy minden szereplő jót akar, amit nehezít, hogy eközben nem léphet ki a saját keretei közül, a megoldást azon belül kell megtalálnia. Mást lát a politikus, s mást a beteg, akinek az egyetlen célja, hogy mindent megkapjon. Abban, hogy ez a két véglet közelítsen egymáshoz, csak a nyílt párbeszéd segít - mondta az író, hozzátéve: az embereket nem szabad lebecsülni, lekezelni, a beteg nem hülye. Tudomásul kell venni, hogy az állam polgárai szabad választópolgárok, akiknek joguk van tudni a saját életüket érintő kérdésekről, s joguk van azokban dönteni is. Kertész Imre szerint a biztosítási rendszer vitájában is az a fontos kérdés, hogy ne jöhessen létre olyan igazságtalan helyzet, amely különbséget tesz gazdag és szegény betegek között. Véget ért az a korszak, mikor az állam mindenkiről gondoskodott. Most olyan biztosítási rendszer kell, amelyik igazságos, s nem hagy senkit egészségügyi ellátás nélkül csak azért, mert esetleg szegény. Minden más, ami az egyéni lehetőségek függvénye, csak ezen felül jöhet. Kertész Imre számára is azonnal más dimenzióba kerül a vita, amikor konkréttá válik.
- Nekem ez a kérdés a rákbetegséget jelenti, ami szörnyű, rettenetes kórság. Ismerem a szenvedést, az embertelen kínokat, helyzeteket, ahol a beteget nem szabad magára hagyni. Az onkológus nem indulhat ki a belátásból, a minimumból, neki a végletekig el kell mennie. Egy emberi élet értéke abszolút értelemben nem mérhető, relatív nem lehet, ha veszélybe kerül, minden összehasonlítás irreális. Bűn, ha cserbenhagyják - mondta az író.
