A kandahari bázisra, az állandóan itt állomásozó csapatok nemzetei állandóan fogadnak újságírókat. A kanadaiak mellett legalább egy tucat zsurnaliszta dolgozik egyszerre, tévé, napilap, hírügynökség egyaránt. 2-4-6 hetes turnusokban váltják egymást. Inkább a bázisról szeretnek dolgozni, és főleg a NATO-szempontját "coverolják". Állandó a dillemájuk, hogy kimenjenek-e a bázisól, vagy sem, menejenek-e Kandahar City-be dolgozni, vagy sem. Persze a hadsereg nem szereti, amikor a vendégszeretét élvező újságírók tolmácsokkal, sofőrökkel, fixerekkel (mindenes, az újságíró serpája) rohangálnak mindenfelé. De egy NATO katonai bázisról nézve mindig veszélyesnk tűnik Afganisztán, hiszen a tálibok számára az idegen katonák a célpontok. Szóval, mint mindenhol az országban, nehéz megítélni, hogy mi, mennyire veszélyes.

Egy jó, tapasztalt fixerrel (akinek a tálibokkal is vannak kapcsolatai) Kandahar City az én benyomásom szerint oké. Persze tetőtől talpig bebugyolálom magam, és az utcán a lehető legkevesebbet tartózkodom. A fényképezőgépemet (sajnos) a lehető legkevesebbszer veszem elő. Bazárba a fixerem tanácsára sajnos nem megyek. A vidék, főleg Helmad és Kandahar tartomány között, más tészta. Oda nem mennék csak úgy, nekem ott van a határ.

Daniele Mastrogiacomot, a La Repubblica olasz napilap tudósítóját Helmand tartomány határában kapták el a tálibok három hete. A sofőrt azonnal lefejezték, a velük utazó afgán tolmácsról, Adjmal Nasqhbandiról azóta sincs hír. Mastrogiacomo hétfőn szabadult, öt tálib fogolyért cserébe. Állítólag köztük volt a tálibok afganisztáni vezetője, Dadullah molla testvére is, úgyhogy nem lehettek kispályások. Az afgán kormány az olasz kormánnyal való különlegesen jó viszonyra hivatkozva védte meg döntését. Ugyanis ezt a döntést meg kellett védeni.

Mostantól ugyanis az újságíróknak szabott áruk lett. Washingtonban és Londonban név nélkül nyilatkozó tisztviselők elítélték az afgán kormány döntését. Attól tartanak, hogy megindulhat egy emberrablási hullám. Szerdán a Kabulban tartózkodó holland külügyminiszter, Maxime Verhagen is elítélte a döntést, mondván, hogy nem lesz több újságíró az oszágban, ha a tálibok szabadságát újságírókkal meg lehet vásárolni.

Persze jó, hogy az olasznak nem lett semmi baja. De lehet, hogy veszélybe sodorta a kollégáit. Itt a mi kis médiasátrunkban a kandahari repülőtéren nem beszélünk sokat a dologról. Inkább tréfából megtippeljük, ki mennyit érhet. Nem tudom, babona-e, vagy csak túl kellemetlen, de nem beszéljük meg a dolgot. RÉszemről babona. Pont ezért nem is akartam megírni ezt a blogbejegyzést. Dehát újsáígróból vagyok.

Néhány hasznos honlap:
http://www.rsf.org/
http://www.icrc.org/web/eng/siteeng0.nsf/html/hotline-010106?opendocument
   

'Isten hozta Kandahárban!'