Olvasóink megszokhatták, hogy a rovatunkban bemutatott műtárgyak első pillantásra többnyire egészen másnak látszanak, mint amik valójában, vagyis műtárgyak. Íme, itt az újabb példa: miután ezt a meglepő kompozíciót a Hungária körúton kaptuk lencsevégre, napnál is világosabb, hogy amit a képen látnak, az semmiképpen sem lehet madáretető, azon a tájon legfeljebb kolerás galambok és leprás óriásdaruk próbálkoznak a nagybetűs Élettel, ezekhez képest azonban a tárgy semmiképpen sem nevezhető méretarányosnak, ez olyan cinke-, házi rozsdafarkú-, maximum aranymálinkó-menedék lehetne, de még egyszer mondom: ilyen állat nincs ott, legfeljebb kitömve, üvegszemmel, molyok ellen finom porral beszórva, amitől, valljuk be, elég gusztustalanok, az embernek egyáltalán nincs is kedve megsimogatni őket.

Nos, mint már rögzítettük, ez itt egy műtárgy, a javából. Megint abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egészen véletlenül ismerjük az alkotóját, ezért azt is tudjuk, mit akart üzenni az utolsókat rúgó akácfa csonka ágára installált kedves kis faházikóval. Tulajdonképpen egy örökzöld témát gondolt feldolgozni - vallotta be kissé enerváltan -, a nagyvárosi bezártságot, a beton-, gázszilikátblokk-, azbesztcement- és kohósalak-falak közé szorult ember fájdalmas elvágyódását olyan tájakra, ahol a szabad lelkek óriás fák tetejére épített, meghitt kunyhókban élnek, nem kell közös költséget fizetniük, viszont alattuk szelíd szemű őzek legelésznek a legnagyobb békességben és egyetértésben a vaddisznókkal, a borzzal és a siketfajddal.

A téma tehát nem túl eredeti, azt viszont bizton állíthatjuk, hogy a megfogalmazás annál inkább. Mikor erről faggattuk, a művész így vallott: "tudja, nem feltétlenül ragaszkodom ahhoz, hogy a dolgaim minden egyes kis darabkáját magam komponáljam meg és készítsem el." (...) "Ha a helyzet úgy hozza, és a koncepciómhoz is passzol, kész tárggyal is szívesen dolgozom, ezt a madáretetőt például a sógoromtól hoztam el, ő csinálta, de közben készített egy olyan székelykapusat, és erre már nem volt szüksége. Valahogy így."

A hatodik hét műtárgya a Hungária körút és az Egressy út sarkánál tekinthető meg, a hét minden napján, napkeltétől napnyugtáig.  



 



 

Faházikó a kiszáradt fatörzs tetején