Brüsszelben magyarul is húznak fogat
Gyakori a költöztetés a tudósítói lakás környékén. Ezt az ablakból is jól látni és hallani, hiszen Brüsszelben szűkösek a liftek, nagyok viszont az ablakok - ezért az utcáról, emelőszerkezettel költöztetnek. Mindig akad valaki, akinek éppen most jár le a páréves kiküldetése. Sok külföldi lakik errefelé, a mellettünk lévő bérházban történetesen magyarok is.
Nem messze található innen az Andrássy út környékéhez hasonlítható diplomáciai negyed. New York után - ahol minden ENSZ-tagállam képviselettel rendelkezik - Brüsszelben található a világon a legtöbb nagykövetség. A legnagyobb itteni parkba, a Bois de la Cambre-ba igyekvő kocogók sorra haladnak el a görög, a szamoai, az egyesült arab emírségekbeli, a barbadosi, a nigeri, az üzbég, a jordániai, a dzsibuti, a jemeni, a szudáni, a mexikói, a kolumbiai, az elefántcsontparti, a szenegáli és a brunei képviselet előtt. Ezek többsége persze keskeny, kétszintes épület - az alsó szinten fogadóteremmel, az emeleten az egy vagy két diplomata dolgozószobájával.
De miért éppen a kissé álmos, sokszor esős, szinte mindig szeles, szürke Brüsszel kapta e kiemelt szerepet? Nos, így döntöttek fél évszázada az európai integrációt megalapító tagállamok. Még csak hatan voltak (a Benelux országok, Franciaország, az NSZK, Olaszország), és az erőviszonyok alapján csak a kicsiknek volt esélye a székhelyre. Luxembourg városa túl apró, a hollandok túl északon vannak - és nem francia nyelvűek, ami Párizsnak bármikor bármire jó érv.
Brüsszel az 50-es években két legyet üthetett egy csapásra. A másik az 1958-as világkiállítás megrendezése volt. Ekkorra készült el a város egyik jelképe és fő látványossága, az Atomium, a vasatom 160 milliárdszoros nagyítása. Ekkor alakították Brüsszelt (a maga idejében) korszerű fővárossá. Miközben azonban a NATO hatalmas tömbje diszkréten meghúzódik egy sugárút mellett, a reptérhez közel, a város északkeleti részében - addig a mind taglétszámát, mind feladatköreit tekintve egyre terebélyesedő EU egész negyedet hasított ki magának.
Sokak szerint ez a város legcsúfabb része: az összképre láthatóan senki sem ügyelt. Ezzel együtt gomba módra szaporodnak erre az új épületek. Bővítik az Európai Parlamentet is. 2004 végén adták át a felújított Berlaymont-palotát, a csak helyben 25 ezer főt foglalkoztató Európai Bizottság székházát. Tavaly decemberre fejeződött be a tagállamok tanácsüléseinek, így az EU-csúcstalálkozóknak is otthont adó Justus Lipsius épület átalakítása.
Brüsszel egyébként háromszoros főváros: az EU és Belgium központja mellett Flandriáé is. Ez azonban leginkább a szigorúan kétnyelvű (francia-holland) feliratokban, utcanévtáblákban mutatkozik meg. Az egymillió lakos közül csak 150 ezren flamandok (igaz, sokkal többen ingáznak az északi országrészből; Brüsszel egyfajta zárványt képez Flandriában). A többiek szinte kizárólag franciául beszélnek - legalábbis folyékonyan bizonyosan.
Az északi kerületek, Ganshoren, Koekelberg, Schaerbeek - a főváros tizenkilenc "községből" áll - alig emlékeztetnek akár az EU-negyedre, akár a déli városrész békés, polgári kerületeire, Watermael-Boitsfortra, Auderghemre vagy Woluwe St. Pierre-re. Annál inkább Casablancára vagy Isztambulra: öltöny-nyakkendős, kiskosztümös, aktatáskás hivatalnokok helyett errefelé muzulmán öltözetű, babakocsit toló anyuka, mecsetbe igyekvő, imakönyvet szorongató férfi a meghatározó látvány. A szűkös utcákon a villamos is alig tud bekanyarodni. Ezek a legfiatalabb városrészek: a brüsszeli kórházakban ma már leggyakrabban Mohamednek elnevezett csecsemő sír fel, az itteni marokkói és török családokban születik ugyanis a legtöbb gyerek. De ezek a legszegényebb negyedek is, számos eltartottal, magas munkanélküliséggel.
Ki gondolná: az immár félmilliárd fős EU fővárosa Budapestnél háromszor kisebb területre, mindössze 161 négyzetkilométerre bezsúfolva él? Ebből is hatalmas területeket hasítanak ki az állandó eső miatt harsányzöld parkok, így lakni már kevés tér marad. (Belgiumban a legnagyobb a népsűrűség Európában.) Változatosságban ennek ellenére nincs hiány. A több mint ezeréves Brüsszeltől a kezdetektől fogva nem idegen a sokféleség. Régi kereskedőváros (ennek emlékét őrzik Európa talán legszebb piactere, a Grand' Place céhes házai), flamand és francia öröksége is meghatározó (az építészetben is), tartozott egy időben Franciaországhoz, Észak-Németalföldhöz (Hollandiához) is.
Aki Ixelles, az egyik legnagyobb kerület északi részén sétálgat, Kongóban érezheti magát. A hatalmas afrikai ország belga gyarmat volt, a két állam történelme számos szálon fonódott össze, ma nagy kongói közösség él itt - mint ahogy belgáknál sem meglepő, ha valaki odakint született vagy dolgozott. Az Északi pályaudvar környékét a toronyházai miatt kis Manhattannek hívják. A déli városrész felkapott városrésze, a Flagey környékén pedig természetes a portugál szó és íz; a legtöbben a 80-as években érkeztek a déli országból.
A környező államok autójelzéseit nem számítva a PL matrica a leggyakoribb látvány: a jórészt elbelgásodott, hagyományosan nagy olasz közösség után a helyi sajtó szerint már a lengyelek érkeztek a legtöbben az EU-ból. Nem turisták, az autó tetején sokszor létra, a járműből overallos mesterember száll ki.
De nemcsak lengyelül lehet már túlzás nélkül mindent elintézni Brüsszelben - a számítógép-javítástól a fogorvosig -, hanem magyarul is. Sok ezren élünk itt (csak az iwiw közösségi portál több mint ezer főt számol a városban), de a hosszabb-rövidebb munkaszerződések, a csecsemőre vigyázó nagymamával bővülő vagy az érettségizett és továbbálló gyerekkel megfogyatkozó, újraegyesülő és szétváló családok miatt amorf alakban, folyton és követhetetlenül változó számban. Megint jön valakihez a költöztető, az ablak alá áll hatalmas emelőszerkezetével.
