Adok, kapok
Rendkívüli ülésén a sportági szövetség elnöksége meghatározta azokat a feltételeket, amelyekkel támogatja a június 22-re tervezett, nemzetközi Gyulai István-emlékverseny megrendezését: a szervezet lemond a névhasználati és marketingjogokról, cserébe húszperces televíziós összefoglalót kér a június 8-án esedékes, ugyancsak nemzetközi versenyéről - jelentette a távirati iroda.
Az értekezleten részt vett Gyulai Miklós és Gyulai Márton, a nemzetközi szövetség egy esztendeje elhunyt főtitkárának két, a seregszemlét szervező, a sportággal közeli kapcsolatot ápoló fia. Előzőleg - március 8-án - Miklós és Márton arra kérte Rábold Gusztávot, a MASZ elnökét, hogy azonnali hatállyal hívja össze a szövetség vezetőségét, továbbá engedélyezze a viadalt, ellenkező esetben a család az ügyészséghez fordul.
A felek megkezdték az egyeztetést.
Ha most az iménti sorok olvastán valaki föltenné azt a kétségkívül logikusnak tetsző kérdést, hogy jó, jó, de igazából mi is volna ennek a sajnálatos ügynek a lényege, akkor én a saját szavaimmal azt mondanám: részint roppant bonyolult, részint pedig pofonegyszerű kérdésről van szó.
Az előbbi verzió ecsetelését - engedelmükkel - törvényestül, szponzorostul, emocionális ellentétestül, szándékostul, egyebestül kihagynám, kivált, mert mindkét fél álláspontjában van (több-kevesebb) igazság. Ami viszont az utóbbi variációt illeti, az valóban csak egy mondat, tehát: Gyulai István olyannyira kivételes egyénisége volt a magyar és a nemzetközi atlétikának, az egyetemes sportnak, hogy a nevét viselő, a családtagok által szervezendő hazai esemény előtt - akármilyen kontraktus meg szabály van érvényben - kollektíve vigyázzba kell állni.
Feszes, szigorú vigyázzba.
(M.A.)