Ipari eper
Ne vegyük a mostanában kapható, műanyagdobozos spanyol epret - figyelmeztet a WWF. A korai csemege termesztésénél ugyanis súlyosan károsítják a dél-ibériai lápokat. Az Európa északi részét, így a mi boltjainkat is ilyenkor elárasztó primőrt az egyik ottani nemzeti park közelében termelik és az öntözéshez felhasznált vízmennyiséget az ENSZ világörökség részének tekintett mocsaraktól vonják el. Az epertermesztés emellett évi 4500 tonna műanyaghulladékot hagy maga után, nem beszélve a gyomirtók használatából eredő vegyszerkibocsátás ártalmairól.
Nos nem tudom, mennyi hatása lesz ennek a bojkottfelhívásnak. S ha lesz is, alig hiszem, hogy a túltengő környezettudatosság miatt. Inkább azért, amiért én sem veszem a felül piros, az alapján többnyire hófehér óriásszamócát. Ugyanis tökéletesen íztelen. Még annyi íze sincs, ami legalább emlékeztetne a nyári zamatos magyar eperre. Viszont szállításállósága miatt botrányosan kemény, és ha nem vagyunk képesek egyszerre megenni (ami legalábbis nagyon valószínű) hamar és foltokban rohad.
A sokszor olcsósága ellenére a szupermarketek polcain rekedő iparszerűen termesztett gyümölcs is csak arról szól: a természet rendjét nem lehet büntetlenül felforgatni. A WWF-nek igaza van: várjuk meg a májust! Sőt, ahogy a klímát figyeljük, már addig sem kell kitartani.