Koreai amulett a Füstölgő sárkánytól
Lassan világossá válik, hogy a Banco Delta fontossága az észak-koreai válságban kis túlzással majdnem akkora, mint a jongbjoni atomreaktoré. Pedig látszólag a két ügy teljesen független egymástól. Az Egyesült Államok hatóságainak az 1980-as évek végétől okoznak fejtörést az úgynevezett "szuperdollárok", amelyek valójában rendkívül jó minőségben hamisított százdolláros bankjegyek. A mennyiség sem kicsi, hiszen minden tízezer bankjegyre esik egy hamis, másrészt az előállítási technológia egyes szakértők szerint fejlettebb, mint az eredetié.
A jelentős tőkét, technológiát és szervezettséget igénylő akció mögött a nyomozók a kezdettől államot vagy államokat feltételeztek, az első ötletük Irán volt. De még 2000-ben is Szíriánál tartottak, s a libanoni Bekaa-völgyet jelölték meg tetthelyként. Komolyabban 2004-től fordult a nyomozók figyelme Észak-Korea felé, s akkor már két éve tartott a nukleáris feszültség is.
Ugyanakkor lassan beérett egy másik folyamat is. Az FBI két párhuzamos fedett műveletet is végzett, melynek elsődleges célja bizonyos rakétaalkatrészek csempészetének felderítése volt. A Los Angelesben folytatott "Füstölő sárkány" és New Jerseyben végzett társa, a "Fenséges amulett" nevű műveletek hamar kiterjedtek más "forró áruk" - így kábítószerek, cigaretta - csempészésére is, s egy távol-keleti eredetű gengszterhálózatot tártak fel. E hálózatban kerültek elő nagyobb számban részben észak-koreai diplomaták, részben szuperdollárok.
A láncolatok felgöngyölítése Hongkongba és Makaóba vitte a nyomozókat, ahol több bank is felkeltette az érdeklődésüket. Végül elérték, hogy Makaó második legnagyobb bankja, a Banco Delta befagyasztotta az észak-koreai számlákat.
Az amerikaiak hangsúlyozták, hogy az akció semmilyen összefüggésben sincs a nukleáris feszültséggel. A helyzet azonban messze nem volt ilyen egyszerű. Az akkor már három éve tartó nukleáris huzakodásban ugyanis valami megmozdult. Lassan kezdett világossá válni, hogy Washington nem tud olyan kemény fenyegetést megfogalmazni, amely nagyobb érvágást jelentene az észak-koreai vezetésnek, mint éppen a makaói számlák befagyasztása. Elég csak összevetni, hogy a 25 millió dolláros bankszámlák miatt blokkol most Phenjan egy olyan egyezményt, amely évi 400 millió dollár értékű üzemanyagot biztosítana számára.
Innentől valójában a találgatások birodalmában járunk. Figyelmet érdemel, hogy az elmúlt hetek tárgyalásai szerint az amerikaiak hajlandóak lennének a 25 millió dollárt viszszaadni az észak-koreaiaknak. De nem úgy, hogy feloldják a számlákat, hanem úgy, hogy a pénzt átutalják egy kínai bankba, s onnan fel lehetne venni. Vagyis a számlák, amelyek bonyolult aktivitások induló és végpontjai, nem lennének használhatóak a jövőben.
Az észak-koreai fájdalom magyarázatául maguk az elmúlt években folytatott konkrét tranzakciók szolgálhatnának. Az ügy természetének megfelelően azonban nem tudható, hogy a zárolásokkal, illetve 87 ember amerikai letartóztatásával mekkora kárt okoztak magában a gengszterhálózatban. Vagyis éppen az nem tudható, hogy milyen messze vagyunk a történet végétől. Így a hatóságok érthetően takarékosan bánnak még az információkkal.
