A kiadott közlemény szerint az EU-bizottság most ismételten felszólítja az említett tagállamokat jogszabályaik módosítására - miután megkísérelte kideríteni, hogy a kérdéses korlátozások összeegyeztethetők-e az EK-szerződésnek a szolgáltatások szabad mozgását garantáló 49. cikkével. A korábbi felszólító levelekre kapott válaszok alapján a brüsszeli testület arra a megállapításra jutott, hogy a kifogásolt rendelkezések nem felelnek meg a hatályos uniós jognak, ugyanis a három érintett tagállamban a sportfogadási szolgáltatásokat korlátozó előírások nem tekinthetők szükségesnek, arányosnak és diszkriminációmentesnek. Továbbá az EU-bizottság véleménye szerint a ma működő nemzeti szolgáltatók nem minősülnek haszonszerzésre nem törekvő szervezetnek, hiszen szigorúan meghatározott nagyságú éves bevételt kell felmutatniuk, és különböző szerencsejáték-szolgáltatásaikat gyakran kiskereskedelmi egységeken keresztül értékesítik.

Az EU-bizottság most kiadott ismételt felszólításai "indokolással ellátott véleményt" jelentenek, amely a második lépés az EK-szerződés 226. cikkében előírt jogsértési eljárásban. Ha a Bizottság két hónapon belül nem kap kielégítő választ, az ügyet az Európai Bíróság elé utalhatja.

A kiadott közlemény szerint az EU-bizottság több szolgáltató panasza és a saját munkatársai által gyűjtött információk alapján kezdte vizsgálni a kérdéses intézkedések uniós joggal való összhangját. A panaszok a sportfogadási szolgáltatás akadályaira vonatkoztak, ezen belül különösen arra a követelményre, hogy a sportfogadási szolgáltatások állami koncesszióhoz vannak kötve, illetőleg engedélykötelesek (akkor is, ha a szolgáltatónak másik tagállam már adott ki jogszerű engedélyt). Bizonyos esetekben a jogszabályok a szolgáltatások promócióját és reklámozását, illetve a kérdéses tagállam állampolgárai által igénybe vehető szolgáltatások körét is korlátozzák.

Az Európai Bíróság már korábban kimondta, hogy az általános érdekű, például fogyasztóvédelmi célokat szolgáló korlátozásoknak "következetesen és módszeresen" kell törekedniük a szerencsejáték-tevékenység korlátozására. A tagállamok viszont nem hivatkozhatnak a lakosság által igénybe vehető szerencsejátékok korlátozásának szükségességére, ha egyszer éppen maguk buzdítják és ösztönzik polgáraikat arra, hogy olyan lottószelvényeket vásároljanak, szerencsejátékokban vegyenek részt és sportfogadásokat kössenek, amelyek bevételei az állami költségvetést duzzasztják.

(MTI)