Úgy is lehet ezt értelmezni, hogy meghívót küldünk a Gazprom címére – az idézet nem Gyurcsány Ferenctől, hanem Didier Reynders belga miniszterelnök-helyettestől származik. Az ő főnöke, Guy Verhofstadt kormányfő a minap nyíltan megmondta Moszkvában: országa az orosz gáz elosztásának gócpontja kíván lenni Európában. Belgium ugyanis teljes, évi 16,4 milliárd köbméteres földgázszükségletét külföldről szerzi be, s most a Suez/Gaz de France iparági megafúzió következményei miatt aggódik. Magyar szemmel ez különös lehet, de az “energiaforrások diverzifikálásának” sokat emlegetett uniós szlogenje itt azt jelenti: növelni akarják az oroszországi beszerzések mindössze öt százalékos arányát. Belgium főleg Katarból és Algériából importál.

Korábban az oroszokkal külön energiamegállapodást kötő németeket bírálták azért, mert úgymond eltérnek az EU politikájának irányától. Az 1200 km-es, ötmilliárd dolláros balti-tengeri (Wyborg-Greifswald közötti) projektet különösen a belőle kimaradó lengyelek támadták dühödten.

- A tagországok szuverének, olyan kétoldalú megállapodást kötnek, amilyet akarnak. Az Európai Bizottság ugyanakkor azt mondja: egyetlen hangon szólaljunk meg, márpedig közös vállalás a Nabucco-vezetékben való részvétel – mondta megkeresésünkre Ferran Tarradellas, Andris Piebalgs energiaügyi EU-biztos szóvivője. Ugyanakkor elázárkózott attól, hogy a magyar kormányfőnek az International Herald Tribune-ban megjelent nyilatkozatát tételesen kommentálja.

Mindez a huszonhetek energiapolitikája képlékenységének következménye – mondta lapunknak egy brüsszeli szakdiplomata, hozzátéve: a források és a szállítási útvonalak diverzifikálása ugyan közös cél (az EU olajban 82 százalékban, földgázban 57 százalékban külső behozalra szorul, s utóbbiban 40 százalékot tesz ki az orosz forrás), de a gyakorlatban ez mást és mást jelent az egyes tagországok számára. A tagállamok mozgásterét az is növeli, hogy a közös energiapolitika “új fiú a blokkban”, igazán a 2005 októberi, angliai EU-csúcs vette csak napirendre, s a 2005 szilveszteri orosz-ukrán gázválság óta mindennapos téma. Ennek megfelelően az EU-szintű joganyag is elég csekély (tehát Brüsszelnek kevés kapaszkodója van, amikor az egyes tagállamok lépéseit akarja megítélni.) Megfigyelőknek feltűnt, hogy Gyurcsány Ferenc már a hó eleji EU-energiacsúcsra érkezve azt fejtegette – noha a Kék Áramlatra és a Nabuccóra való közvetlen utalás nélkül -, hogy hazánk nem választhat az oroszokkal való megállapodás, illetve az EU közös energiapolitikája között. Már csak azért sem – mondta -, mert “utóbbi egyszer majd lesz, viszont fűteni holnap is kell.”

Moszkvának emellett kényelmes pozíciót biztosít az, hogy alternatív vezetékek hiányában a közép-ázsiai és kaukázusi exportőrök csak orosz területeken keresztül juthatnak az európai piacokra. Az újabb vezetékek nem Európa, hanem Oroszország számára jelentenek diverzifikációt, megkerülve a korábbi tranzitországokat – Ukrajnát, Fehéroroszországot –, csökkentve ezzel stratégiai súlyukat.

Az Egyesült Államokban azt kérdezik a magyar diplomatáktól: igaz-e, hogy Budapest az energiaimportjának hosszú távú megoldása érdekében Brüsszel helyett Moszkvával szövetkezik. Az USA ugyanis mindenekelőtt az Európai Unió biztonságos energiaellátásában érdekelt, mivel itt bármilyen energiaügyi válság azonnal kihat a világgazdaság alakulására – az EU és az USA közti forgalom adja  a világkereskedelem 40 százalékát. De az amerikai szakértők többsége kifejezetten veszélyesnek tartaná azt is, ha Oroszország monopolhelyzetbe kerülne az európai energiapiacon. Úgy vélik, ez megnehezíti a Moszkvával szembeni egységes politikai fellépést az olyan esetekben, mint például a londoni Litvinyenko-gyilkosság ügye. Némi magyarázattal szolgálhat az USA kaukázusi és közép-ázsiai politikája is. Grúzia és Azerbajdzsán Washington szövetségese, az azeri energiahordozók-nak
a világpiacra való közvetlen kijutása így elsődleges amerikai érdek. Az amerikaiak ugyancsak régóta forszírozzák a kazahsztáni és  a türkmenisztáni kőolaj- és gázkincs Moszkvától független kiaknázását és világpiacra juttatását, amiben több tengerentúli cég is érdekelt. Az új exportőrök megjelenése ugyanis fokozná a piaci versenyt, mérsékelné az árakat, és segítené ezen országok függetlenedését Oroszországtól. Ezen stratégiai szempontok mellett persze eltörpül, hogy Magyarország rövid  és középtávon honnan tudja a leggazdaságosabban fedezni saját energiaigényét. (Washingtoni tudósítónktól)

Oroszországban épül a Kék Áramlat