"Súlyos félreértésekhez, torzításokhoz vezetett az autonómia fogalmának a kelet-európai rendszerváltozás óta elterjedt hármas felosztása személyi, kulturális és területi autonómiára. A felvizezés alapján a demokratikus jogaival rendelkező egyén mozgása a politikai erőtérben már autonóm cselekvésnek minősül, hasonlóképpen a szabad iskola- és egyházválasztás, nyelvhasználat kulturális autonómiának definiálásához" - írja Szabó A. Ferenc egyetemi tanár a keddi Magyar Hírlapban.
"Félő, hogy azokban az országokban, ahol még forgalomban van, előbb következik be a magyar kisebbség demográfiai leépülése, mint a területi autonómia megvalósulása. Az egyetlen kivételt Székelyföld jelentheti, amelyet a Jóisten is autonóm területnek teremtett, hiszen egy tömbben, az anyaországtól távol, tehát irredentizmussal nem vádolhatóan, évszázados önigazgatási hagyományokra támaszkodva ad otthont csaknem egymillió magyarnak. Kérdés, hogy az erdélyi magyarság vezetői, Románia közösségi csatlakozásának kedvező időpontjait elszalasztván, képesek lesznek-e ennek a három megyébe széttagolt tizenhárom és fél ezer négyzetkilométeres, hetvenöt százalékban magyarok lakta területnek megszerezni az autonóm státust. "
A teljes szöveg a Magyar Hírlapban olvasható