- Nevezetesen?

- Sydneyben, 2000-ben nyertünk, majd nem sikerült a fukuokai vb és a budapesti Eb sem, de 2003-ban világbajnoki címet szereztünk Barcelonában, utána meg aranyérmesek lettünk Athénban. De ez már a múlt, mi most a jelennel foglalkozunk.

- És az mit ígér?

- Tíz éve úgy utazunk el minden nagyobb eseményre, hogy győzni fogunk, és a szándékunk most is ez. Csak ezúttal egy kicsit halkabban mondjuk, mert nem állna jól, ha a szerbektől elszenvedett vereségek után nekiállnánk kiabálni. A fő cél változatlanul az olimpia, ám mi a részcélt is teljesíteni akarjuk. Bár a pekingi sikerért, a sorrendben harmadik ötkarikás elsőségért mindent odaadnék, még a melbourne-i dobogót is, azért rémálmomban sem jut eszembe, hogy lemaradunk róla.

- Ráadásul a családias vízilabdás közegben akár összefüggés is lehet a vb-n nyújtott produkció és a játékok végeredménye között...

- Ez így van. Fogalmazzunk úgy: nem nagy baj, ha egy csapat megnyeri az olimpia előtti évben tartott világbajnokságot.

- Kétesélyes a melbourne-i torna?

- Maradjunk annyiban: rendkívül csalódott volnék, mi több, meg lennék lepve, ha nem szereznénk érmet. De a felkészülés során az olaszok ellen játszott döntetlen elgondolkodtatott. És az is, hogy a görögök meg a spanyolok egyaránt legyőzték a szerbeket. Szóval a magyar-szerb rivalizálásba az említett három válogatott beleszólhat, s ebbe a körbe sorolom még a horvát együttest is. Úgyhogy, amennyiben a kétségkívül bemelegítésnek ígérkező csoportmeccseken túl leszünk (ma Új-Zéland, csütörtökön Kanada, szombaton Románia következik - a szerk.), szép feladatok várnak ránk.

- Sokat merengett, kiket hagyjon ki a már-már emblematikus társaság tizenhármas keretéből?

- Noha nem volt könnyű kijelölni a legerősebb csapatot, sokat segített a dolgon, hogy tudtam: olyan nagyon azért nem nyúlhatok mellé. Ha két-három nevet kicserélnék a listán, a teljesítmény valószínűleg hasonló volna, mint a most fellépőkkel lesz. A keretszűkítést egyébként kifejezetten hasznosnak éreztem; akik bizalmat kaptak, abból, akik pedig kimaradtak, abból meríthetnek majd erőt a Pekingig hátralévő időszakra.

- A két szűkebb esztendő után mekkora az itthonról cipelt csomag?

- Amennyiben arra gondol, nem nehéz-e elviselni az állandó nyeréskényszert, hogy mindig, mindenki aranyérmet vár tőlünk, azt mondom: egyáltalán nem. Mert megenné a fene az egészet, ha csak a kívülállók akarnák a győzelmeket. Mivel mi még náluk is jobban akarjuk, ebben a tekintetben igazán egyszerű a dolgunk.

Edzõi konklúzió: "A fõ cél változatlanul az olimpia, ám mi a részcélt is teljesíteni akarjuk"