Ennyi a csupasz hír, mögötte azonban sokfelé indázó történetek sejlenek föl: ökológiai gondolkodásról és politikáról, az érdekartikuláció mechanizmusáról, közös felelősségről és környezetdiplomáciáról. De kérdés, egy ilyen "uniós" ügy eléri-e egyáltalán a magyar lakosság zömének ingerküszöbét.

Jó lenne, ha elérné. Mert ez a döntés nem a brüsszeli törvénygyár átlagos terméke, amiből tizenkettő egy tucat. Magyarország számára uniós tagságunk kezdete óta talán az első olyan egyértelmű siker, amely helyrebillentheti a konvergenciaprogram árnyékában meg-megingó önbizalmunkat. Keresztülvittük az akaratunkat, az történt, ami a magyar nemzeti érdekeket szolgálja. A kicsi, ha úgy tetszik, legyőzte a nagyokat. Illetve meggyőzte.

A Bizottság ellenkező tartalmú indítványának leszavazásához minősített többséget, a tagországok 345 szavazatából legalább 255-öt kellett megszereznünk. Reménytelennek tűnt - az elején legalábbis. Végül jóval több, 272 szavazatot sikerült besöpörni a magyar álláspont támogatása mellé. Ezért a genetikailag módosított vetőmagok 2005. január 20-án elrendelt magyarországi tilalma továbbra is érvényben maradhat.

Több szempontból is példaértékűnek gondolom ezt a történetet. A legmagasabb uniós érdekérvényesítési fórumon, ahol ritkán játszanak kisasszonyfutballt, egy nemrégiben csatlakozott, a nyugat-európai közbeszédben, mondjuk ki, gyakran lesajnált ország megvédte saját nemzeti érdekét. Kíméletlenül nehéz terepen és anélkül, hogy közben taktikai szabálytalanságra kényszerült volna.

Hogyan történhetett ez? Voltaképp egyszerű, mint Kolumbusz tojása. Először is: hiteles indoklásra, azaz ökológiai alapvetésre épülő vizsgálatokra, szakmai és gazdasági érvekre, konzisztens szakpolitikai álláspontra volt szükség. Azután pedig legelébb itthon kellett egyetértenünk, és megfogalmazni, mi a magyar nemzeti érdek.

A jelenkori politikatörténetben nagyon ritka dolog történt: ötpárti konszenzus alakult ki, így született meg a magyar parlament 2006. november 27-én kelt és az ún. védzáradék további fenntartására vonatkozó határozata "a GMO-mentes Magyarországért". Méghozzá ez a határozat "látványos külsőségek között" született. Az öt parlamenti párt három-három képviselője zöld zászló alá állva közösen nyújtotta be az országgyűlési határozattervezetet.

Nézzük meg, milyen érvek szólnak a GMO-tilalom fenntartása, a fokozott óvatosság mellett! Legelsősorban is az, hogy a magyar álláspont szerint egyelőre nagyon kevéssé ismertek a genetikailag módosított szervezetek ökológiai, egészségügyi, társadalmi és egyéb kockázatai. A tudomány maga is megosztott. Önmagában az a tény, hogy eddig nem tudunk súlyos következményekről, nem lehet bizonyíték e technológia akadálytalan terjesztése mellett. Egész egyszerűen nem volt elegendő idő ahhoz, hogy kétséget kizáróan meg lehessen állapítani a rizikó mértékét. Számos - többek között a környezetvédelmi tárca által finanszírozott - kutatás vet föl kérdőjeleket, például a génmódosított kukoricafajták toxinjainak hatásaival kapcsolatban.

Feltett szándékunk, hogy hazánk területén, az ún. Pannon-ökorégióban komolyan vesszük az elővigyázatosság elvét. A biológiai sokféleség megőrzése, a később esetleg jóvátehetetlen változások megelőzése érdekében nem kívánunk a felelősségteljes döntést megalapozni képes, kikristályosodott tudományos álláspont elébe vágni.

Magyarország évente mintegy kettő-négymillió tonna kukoricát exportál; mind a csemegekukorica, mind pedig a kukorica-vetőmag előállításában második helyen állunk Európában. A magyar kukoricát azért lehet külföldön - főleg a génmódosított termékeket elutasító fő európai piacokon - jól eladni, mert minden szállítmány esetében igazolni tudjuk, hogy az ország GMO-mentes.

A brüsszeli döntés tehát olyan kérdéskört rendezett el hosszú évekre, amelyben Magyarország környezeti, egészségügyi és gazdasági érdekei egybeesnek. Nyilván ezt a tényt tükrözi a pártok közötti egyetértés is. Ami olyan muníciót, önbizalmat adott a magyar környezetdiplomáciának, ami végül elégnek bizonyult a döntés kicsikarásához. A hivatalos magyar környezetügy krónikájában a február 20-i dátum mellett csak ennyi szerepel majd: "történelmi jelentőségű". És ez nem a kormány széljegyzete - a magyarországi zöld szervezetek közleményéből idéztem.

A szerző környezetvédelmi és vízügyi miniszter

Persányi Miklós