Történt ugyanis, hogy még "időben", december hó folyamán értesítést kapott több közalapítvány, hogy sec-pec megszüntetik őket. Csak ezután, januárban (post mortem, nyolc hónappal a kormányprogram megszületése után) jelent meg a Miniszterelnöki Hivatal honlapján egy színvonalas stratégiai koncepció az új magyarságpolitikáról, amelyben már tényleg nem szerepeltek már a megszüntetésre ítélt "húsfaló" intézmények.

Januártól nem lehet elérni a határon túli magyarok támogatásainak mindenki számára nyitott adatbázisát, mely több mint két éve folyamatosan működött az interneten. Ezzel csupán három jogszabályt sértenek: a 2001. évi LXII. törvényt a szomszédos államokban élő magyarokról, a 2003. évi XXIV. ún. "üvegzseb" törvényt és a 2005. évi XC. törvényt az elektronikus információszabadságról. Gyanakodom, hogy a takarékosság jegyében előre dübörögve ezt az informatikai rendszert is újra fogják szőni. Már azt is borítékoltam, hogy ki fogja a megbízást elnyerni. No de kinek fáj, ha egy kicsit bevásárolnak a mi pénzünkből?

Az ügyeletes ellenzék mindig újjal mutogatott az ügyeletes kormányra, hogy kofferben viszi átláthatatlanul a határon túli magyaroknak a támogatásokat, s külországi klientúrát épít a mi közpénzünkből. Egyesek még azt is megkockáztatták, hogy nem magyar politikai pártoknak juttatnak életmentő injekciót. Ezért amikor 93 százalékos többséggel elfogadták a "kedvezménytörvényt", a szocialisták is szorgalmazták egy közhasznú szervezeti formában működő központi pályázat-nyilvántartó informatikai rendszer felállítását, amely tízéves időtávlatban nyilvánossá teszi a pénzek elosztását.

A 2231/2001. sz. kormányhatározat 84 millió forintot biztosított e rendszer fejlesztési feladatainak elvégzésére. 2003-ban 8445. szám alatt jelent meg az ezzel összefüggő közbeszerzés ajánlattételi felhívása. Szakmai követelményeit magam állítottam össze, és én is vezettem a fejlesztési projektet a HTMH részéről. Dokumentumok igazolják, hogy valamennyi lényeges szempontra kiterjedő adatbázis-kezelő rendszert kellett elkészíteni, távadat-feldolgozásra alkalmas beviteli és három különböző felhasználói kör igényeit kielégítő kezelő felületekkel, valamint térinformatikai elemző és döntéstámogató modullal. Ez utóbbi lehetővé teszi, hogy a pályáztatók a korszerű, elméletileg is megalapozott csoportos döntéstámogatás (GWDS) módszerével, szakmai alapon készítsék elő a pályázatok meghirdetését, értékelését és elbírálását.

A nyertes fejlesztő cég szerződésében vállalta a határon túli információs irodák helyszíni felkészítését. Így valamennyi pályáztató szervezet közvetlenül a pályázatok benyújtásának helyéről teljesíthette a törvények által előírt adatszolgáltatási kötelezettségét, Lendvától Ungvárig. Ez egyben költségtakarékos megoldást is adott a helyi adatok időszakos frissítésére. Olyan egységes azonosítási rendszert hoztunk létre, amellyel gombnyomásra összesíteni lehetett egy pályázó valamennyi beadott pályázatát, vagy éppen kiválogatni egy adott feltételnek eleget tevő pályázókat, vagy pályázatokat. Alkalmas volt a rendszerösszesítések, elemzések elkészítésére mindenféle szempont szerint s az eredmények megjelenítésére táblázatokon, vagy tematikus térképeken.

Az on-line módon kezelhető rendszert Csepeli György államtitkár mutatta be a 2004. novemberi (utolsó) MÁÉRT-en. A Gyurcsány-kormányt dicsérettel ritkán illető Duray Miklós is elismerését fejezte ki, mondván, hogy végre valami használható eszközt adtak a támogatáspolitika szakmai alapokra helyezéséhez. Bár nem volt teljes az adatszolgáltatási fegyelem, de 2006 végén így is megközelítőleg 58 milliárd forintnyi igény és 35 milliárd forintnyi megítélt támogatás adatait lehetett elérni a rendszeren keresztül.

A közérdekű információk hozzáférhetőségét nem szívelő hivatali vezetők sajnos félelmükben folyamatosan csökkentették a nyílt elérésű felületek képességeit, némely pályázó adatainak beviteléről pedig hallani sem akartak. A szakmai szempontok megismerésétől távol tartva magukat, úgy tekintettek a döntéstámogató modulra, mint borjú egy pilótafülke műszerfalára. Nem lepne meg, ha a mostani ügyeletesek olyasmit is hiányolnának most a rendszerből, ami alapszolgáltatásként benne van.

Vegyük számításba, menynyit fordítottak a megszüntetett közalapítványok saját informatikai rendszereikre, mibe került a most kidobott rendszer fejlesztése és eddigi működtetése, mennyit tervezhet a jelenlegi informatikai écesz-géber egy új rendszer kifejlesztésére és a korábbi adatok átköltöztetésére! Túlzás nélkül állítható, hogy a kidobott kacatokkal együtt jóval többe kerül ez a fölösleges, pazarló nagyúri allűr, mint amekkora bérmegtakarítást érhettek el a megszüntetett intézményekkel.

Ennek az újrateremtő buzgalomnak a fedezetét az idei költségvetésbe nem tervezték bele, ezért nem tudok másra gondolni, mint hogy más "rendszerelemek" kiadásaiba fogják majd ezt belegereblyézni. Nemrég már jogilag is "képessé" tették a Szülőföld Alapot a nem meghirdetett támogatási kérelmek befogadására. Tapasztalataim alapján még azt is el tudom képzelni, hogy akár hazai pályázóknál landoljon a határon túliak támogatásaiból az "ő érdekükben" lecsípett fejlesztési forrás.

Rossz érzés, ha lomtalanításnál kukatúrók kezében látja az ember fáradságos munkájának eredményét.

A szerző a megszüntetett Határon Túli Magyarok Hivatalának volt munkatársa