Cseppet sem érdektelen ennek a kincstárnak a története.

Románia nehéz helyzetbe került miután 1916-ban belépett az első világháborúba, és megtette azt a lépest, amelyre német származású királya okán senki nem számított: hátba támadta Németországot és a Központi Hatalmakat. Akkoriban, persze, Bukarestben sem tudták, mit hoz a jövő.
 
A román kormány és a Királyi Ház éppen ezért úgy döntött, hogy a Román Nemzeti Bank széfjeiben őrzött aranykészletet, a királyi család legértékesebb ékszereit, drága festményeket, értékpapírokat, ritka könyveket és okiratokat, megőrzés végett átadják az oroszoknak. A tranzakció lebonyolítására 1916 végén került sor. December 12-én hét vagonban hétszáz láda, másnap pedig ugyancsak hét vagonnal 740 láda aranypénz és aranyrúd  indult el Jászvásárról Moszkva irányába.

A következő év februárjában a Román Nemzeti Bank képviselői a helyszínen ellenőrizhették a transzport megérkezését. A kincstárat az oroszok a Kreml egyik erre a célra lezárt termébe, a Fegyverterembe helyezték el. A terem egyik kulcsa a román képviselőnél, a másik pedig az oroszoknál maradt. Az oroszok égre-földre megesküdtek, és a letéti szerződésbe is beírták, hogy a terembe csakis a két személy egyidejű jelenlétében lehet majd bejutni. A dokumentumokba azt is rögzítették, hogy a románok mikor jogosultak a kincstárat inspektálni.

Minden a legnagyobb rendben zajlott tehát, így nem csoda, hogy 1917 augusztusában Románia további 188 ládányi aranyat ékszert és más értéket helyezett letétbe az oroszoknál. Csakhogy aztán Oroszországban kitört az októberi vörös forradalom, s a cár családját is kiirtották... Lenint annyira felbosszantotta az a tény, hogy Románia bekebelezte Besszarábiát, hogy elrendelte a kincstár elkobzását. Mindaddig, amíg Romániát nem sikerül felszabadítani a „burzsuj-földesúri rendszer” alól.

A román kincstár azonban érintetlen maradt, s maga a nagy Lenin utasította 1918-ban táviratban Vlagyimir Antonov-Ovszjenkót, a Vörös Hadsereg politikai komisszárját: „A román kormány gazdag értékeit a legnagyobb figyelemmel kell megőrizni, hogy a román ellenforradalom legyőzését követően azokat érintetlenül visszaadhassuk a román népnek.”

Csakhogy Románia a második világháborúban a szovjetek ellen harcolt, s ennek nyomán jó ideig nem hozhatta fel a kincstár ügyét. Elsőször 1965-ben, Nicolae Ceausescu pártfőtitkárrá válását követően került a téma napirendre, mégpedig az új vezető első moszkvai útja alkalmával. Leonyid Brezsnyev elismerte ugyan a kincstár létét, de azonnal hozzátette: az orosz levéltárak által őrzött dokumentumok szerint Románia 274 tonnányi arannyal tartozik a szovjet népnek, másfelől pedig jóval többel azokért a károkért, amelyeket a második világháború idején okozott. Jól tenné tehát, ha ezt az ügyet végleg elfelejtené...

Csakhogy Románia sem annyira feledékeny. 1990 után a román-orosz kapcsolatokat a kincstár kérdése végig beárnyalta. 2004-ben a két kormány úgy döntött, történészekből álló vegyes bizottságot hoz létre, amelynek az a feladata, hogy a kincstár ügyét, illetve a hozzá kapcsolódó rendezetlen kétoldali kérdéseket feltárja.

A bizottság munkáját mindeddig a legnagyobb titok övezte - állítólag orosz kérésre. Annyit tudni mindössze, hogy a testület tagjai legutóbb tavaly májusban ülésezett Moszkvában, s a következő ülésre a közeljövőben Bukarestben kerül sor.

Kiszivárgott hírek szerint az oroszok azt akarják bebizonyítani, hogy a kincstár értékeit még az októberi forradalom idején elpazarolták, persze, a fehérek, így Romániának már nincs mit visszakövetelnie. Örüljön Bukarest annak, hogy előbb 1935-ben, majd Hruscsov idején, 1956-ban, néhány dokumentumot és festményt visszajuttatott Romániának. 1935-ben levéltári anyag, birtoklevelek és értékpapírok kerültek vissza, 1956-ban pedig, „a román-szovjet barátság jegyében” 33 kg arany, 690 kg ezüst, 1350 festmény, metszet és rajz, köztük a nagy román festő, Nicolae Grigorescu 120 festménye.

A 91 tonna aranypénzről és a 2,4 tonna aranyrúdról azóta sincs hír. Illetve mindössze annyi, amennyit a vegyes bizottság egyik orosz tagja közölt: a követelt arany már rég az oroszok szájába került, aranyfogak formájában. Csakhogy ezt Bukarestben soha nem fogják elhinni.

A napokban, amikor Traian Basescu államfő a Román Nemzeti Bankba látogatott, Mugur Isarescu kormányzó bemutatta neki a kincstár sorsát dokumentáló iratcsomót. - Ez a Moszkvában lévő kincstár dossziéja. Egyértelmű bizonyítéka annak, hogy náluk van - mondta a jegybank kormányzója.

Nem lehetetlen, hogy a hajóskapitányból lett államelnök, egy szép napon felkapja a jegybankban őrzött iratcsomót, és Moszkvában a rá jellemző nyersességgel azt mondja majd Putyinnak: Dáváj, dávaj, kincstár!