Feketevár
Így történt ez szombaton is, főként az első félidőben, amelynek háromnegyed órája alatt semmi más nem volt tapasztalható, csak a meghökkentő ügyetlenség. A néhány helyzet is ebből fakadt: a fehérvári "védelem" mindjárt az első percben tökéletesen kiszolgálta Alvest, a csatár azonban újólag bizonyította, hogy - ha állampolgárságilag nem is - labdarúgóként műbrazil; aztán Szakály Péter addig botladozott a tizenhatoson belül, míg - a házigazdák ismételt segítségével - Kovácsevics elé nem került a labda, csakhogy a kaposvári középpályás majdnem a sztrádára küldte a gömböt (7 méterről M7); majd Julinho - egy másik brazil, aki játékosként kétségeket támaszt származása felől - már lőhetett volna, de továbbpaszszolt, méghozzá rosszul, ám a vendég védők "megjátszották" Horváth Ferencet, akinek a lábáról még a gólvonalig sem pattogott el a labda...
Ha tudnak követni: ezen a nívón folyt az inkább elkeserítő, mint elkeseredett küzdelem.
A második félidőben aztán Szabó Sándor játékvezető izgalmat csempészett az unalomba. A mérkőzés bírája előbb jogos tizenegyest ítélt, miután Kovács fölöslegesen beleszállt Nagyba, akinek rövid ívelése szintén nem jutott el a hálóig, majd megvárta, amíg a kapust hosszabban ápolták, mint az újabban vizitdíjas rendelők bármelyikében, és - nyilván megszánva őt - még csak sárga kártyát sem mutatott fel neki. Ennek azért lett különös jelentősége, mert néhány perccel később a kiugró Alves labdája Németh kapusról Kuttor kezére pattant, és Szabó ekkor nem csupán büntetőt rendelt el, hanem kiállította a fehérvári "öregfiút". Így, bár a Horváth-Zahorecz tizenegyespárbaj 1-1-et eredményezett, gyanítani lehetett, hogy nem marad döntetlen az állás, hiszen a Kaposvár még több mint fél órát játszhatott létszámfölényben.
S pár perc múlva már vezetett is, mivel a vendéglátók védői annak dacára sem avatkoztak közbe, hogy Oláh elesett Alves átadása után; a feltápászkodó csatár akár le is porolhatta volna a mezét, mielőtt tizennégy méterről a jobb sarokba lőtt. Az 1-2 után mintha fehér zászló lobogott volna a fehérváriak kezében, és a hazaiak csupán azért úszták meg szoros vereséggel, mert Oláh elszórakozta újabb ziccerét, míg Szakály Dénes a kapu helyett a temető irányába lőtt.
Ezzel együtt láttam néhány labdarúgót Sóstón: Csongrádi Ferencet, idősebb Horváth Gábort, Szabó Józsefet, Tieber Lászlót. Ők a lelátón ültek, és feltehetően arra gondoltak: volt valaha Videoton...
Megjegyzem: ugyancsak kiváló társukkal, Burcsával még Kaposvár is.
FEHÉRVÁR-KAPOSVÁR 1-2 (0-0)
Székesfehérvár, 1500 néző. Jv.: Szabó.
Fehérvár: Németh - Mészáros (Lattenstein, 46.), Baranyai, Kuttor, Horváth G. - Nagy, Bozsics, Kocsis (Farkas, 68.), Julinho, Mohl - Horváth F.
Kaposvár: Kovács - Mező (Radics, 39.), Zahorecz, Petrók - Kovácsevics, Grúz, Szakály P., Ribi (Szakály D., 35.), Pintér - Alves, Oláh (Suljics, 90.).
Gól: Horváth F. (55., 11-esből), Zahorecz (61., 11-esből), Oláh (66.).
