Ha függetleníteni tudja magát az érzelmeitől az ember, akkor a következőkre juthat: a Kossuth téri tüntetés, abban a formájában, ahogyan október 23-án hajnalig folyt, távol áll a gyülekezési és véleménynyilvánítási szabadság magasztos eszméitől. Igenis minősít a forma is: a bazár, a közterület-szennyezés, a vágó- és szúrófegyverek felhalmozása. Az a tüntetés nem volt jogszerű - akkor sem, amikor engedélyezték és akkor sem, amikor fölszámolták.

De ahhoz sem kell jogászprofesszornak lenni, hogy úgy gondolja az ember: az olykor egymásnak is ellentmondó érvelés a műveleti területről, a védett személyek biztonságáról, a Parlament épülete elleni lehetséges támadásról úgyszintén ürügykeresés; a politikai érzelmek támogató hatása nélkül hiteltelen magyarázkodás volt. Persze a politikai érzelmek hatásától nem lehet eltekinteni. Pedig számos befolyásos politikus - Gyurcsány Ferenctől Szili Katalinon át Fodor Gáborig - látta már régóta, hogy a kordon nem egyik vagy másik oldalt, hanem a magyar demokráciát minősíti - úgy, ahogy később a New York Times meg is írta. Február 20-án az országos rendőrfőkapitány helyettese közölte, hogy legfeljebb március 31-éig marad a kordon. Ez akkor azt jelentette: március 15-én még biztosan lesz vaskerítés, és a nemzeti ünnepen történendők döntik el, hogy valóban vissza lehet-e térni a normális állapotokhoz.

A kérdés eldőlt: a tényleges veszélyt jelentő utcai rendzavarók nincsenek túl sokan; erőszakos akcióikat nem támogatják tömegek a Fidesz vezérének alig burkolt biztatása ellenére sem. A magyar rendőrség immár képes szakszerűen és törvényesen fenntartani vagy helyreállítani a rendet. A normális állapotok azt jelentik, hogy bejelentés után lehet demonstrálni, de csak szabályozott keretek között. Erről a Kossuth tér esetében részletes - betartatható - megállapodás született. A jogállamnak csak az egyik pillére a jogrend - a másik a jogkövető magatartás, amely kikényszeríthető, főleg, ha a hatóság képviselői maguk is jogkövető magatartást tanúsítanak.

Ez eddig rendőrszakmai kérdés. A többi politika. Tegnap folyt még valamilyen kockázatelemzés, hogy valóban le lehet-e bontani az abnormitás építményét. Bízom abban, hogy sokan egyetértenek velem: nemcsak vissza lehet, hanem vissza is kell térni a normális közállapotokhoz. Minél előbb, annál jobb - mindenkinek.