Simó a megszólalás lehetőségét arra használta fel, hogy ismét szektásnak minősítse azokat a kommunistákat és baloldaliakat, akik elhatárolódnak a szélsőjobbal választási szövetségre lépő erőktől. Ezzel párhuzamosan az önkormányzati választásokat értékelve azt fejtegeti, hogy a Fideszt választó többség a demokrácia híveire szavazott, és hátat fordítottak az alkotmányellenes szélsőségeseknek. Ez az értékelés lényegében megfelel a Fidesz álláspontjának, és elhallgatja, hogy a jobboldalon vannak az aktív szélsőségesek..

Simó felteszi a kérdést: "Miért határolódik el Vajnai a demokratikus többségtől, ahelyett, hogy részesének tekintené magát a szélsőségekkel szemben?" Én a Fidesz "új többségétől" határolódtam el, amely a felmérések szerint sem a valóságos többség. Azt a Fideszt bírálom most is, amely kormányzásával igazolta, hogy ugyanolyan lelkesedéssel szolgálja ki a "nagytőke" érdekeit, mint a többi polgári párt, és a "luxusprofitot" a hozzá közel álló vállalkozók sem vetik meg, csakúgy, mint a székházeladásokból és "Kaja Ibrahim-os" ügyletekből származó bevételeket. Nem demokratikus az a párt, amely a munkásmozgalmi jelképeket egész Európában be akarta tiltatni, és még azokat is üldözni kívánta, akik védelmükbe vették a vörös csillagot. Azzal a Fidesszel nem vagyok hajlandó együttműködni, amely számos megyében és városban választási szövetséget kötött a Jobbikkal és a MIÉP-pel. Nem demokraták azok a pártvezetők sem, akik Lázár János hódmezővásárhelyi polgármesterhez hasonlóan a szélsőjobboldali politikusokkal közösen szerveznek demonstrációkat, és nem határolódnak el az akasztófát "ígérő" transzparensektől. Nem vállalhatok akciószövetséget olyan párttal, amely szemforgató módon követeli azon újfasiszta szervezetek budapesti felvonulásának betiltását, melyek "árpádsávos" aktivistáit békés tüntetőknek minősítette. Nem vagyok hajlandó részt venni a Fidesz hazug kampányaiban, melyek célja nem a szegények megsegítése, hanem a hatalom megszerzése és "a kommunisták agyagba döngölése". Számomra Ságvári Endre a példa, aki a baloldali összefogásért küzdött, és kommunistaként nem volt hajlandó a nácik új többségének részesévé válni.

Ez a vita megerősített a meggyőződésemben, hogy a magyar társadalom alapvető érdeke, hogy egy új, baloldali politikai erő jöjjön létre a baloldali szocialisták és a kormánytól balra álló erők összefogásával, amely következetesen képviseli a szociális szempontokat, a baloldali értékeket. Új, baloldali összefogásra van szükség, hogy a többség felismerje, nemcsak a nyomor szabadságát vagy a szélsőjobb uralmát lehet választani, hanem a szabadon és jólétben élő, új típusú közösségi társadalmat is.

A szerző a Magyarországi Munkáspárt 2006 alelnöke