A javaslat két ciklusban is az Országgyűlés elé került. Legutóbb, 2006 februárjában a bizottsági szavazásokon is túljutott, és csak a ciklus lezárulása miatt nem került sor plenáris vitájára. Most, 2007 tavaszán különösen kedvező a helyzet a törvénytervezet újbóli napirendre vételére. Az eddigieknél nagyobb esély mutatkozik arra, hogy a hazai politikai elit egy nemzetközileg is előremutató döntéssel a magyar demokratikus intézményrendszerbe integrálja a jövő generációk képviseletét.

Milyen érvek szólnak egy ilyen intézmény felállítása mellett? A XX. század második felében képessé váltunk arra, hogy a korábbinál lényegesen mélyebben és tartósabban alakítsuk át mind a globális ökoszisztéma, mind a társadalmi struktúrák működését. Ugyanakkor a választási ciklusok rövidsége miatt a politikai döntéshozatal időhorizontja radikálisan leszűkült. A politikusok döntéseik előnyeit és hátrányait csak a választási ciklus távlatában elemzik, ami rendkívül megnehezíti a hosszabb távú érdekek megjelenítését és képviseletét még akkor is, ha azok mellett racionális, tudományos érvek szólnak, sőt akár a döntéshozók személyes meggyőződése is.

Ez a helyzet az erkölcsi felelősség új dimenzióit nyitotta meg. Tudomásul kell vennünk, hogy befolyásolni tudjuk az utánunk jövő nemzedékek elemi környezeti életfeltételeit. Át tudjuk hárítani utódainkra jelenlegi társadalmi működésünk költségeinek jelentős részét a tartós és jelentős államadósság, a nyugdíjrendszer vagy a szociális elosztórendszerek (pl. gyereknevelési támogatások) révén. Vitathatatlanul erkölcsi felelősséggel tartozunk tehát azért, hogy jelenlegi döntéseinkben a nemzedékek közti igazságosság elemei is megfelelő súllyal képviseltessenek. "Nincs adózás képviselet nélkül!"- így szólt az amerikai gyarmatok csatakiáltása a brit uralom igazságtalanságát bizonyítandó. Mi sem adóztathatjuk meg (közvetve sem) az utánunk következő nemzedékeket a jelen generációk életnívójának finanszírozása érdekében anélkül, hogy legalább az érdekképviselet valamilyen formáját ne nyújtanánk nekik.

Ehhez olyan intézményi-jogszabályi megoldások kellenek, amelyek a társadalmi működés és döntéshozatal szövevényes rendszerében is képesek ellátni a hosszú távú érdekek védelmét. Demokratikus rendszerünk, bármily erős is rajtuk a rövid távú érdekek nyomása, nem teljesen alkalmatlan a hosszú távú szempontok megjelenítésére. Annyi eszközt mindenesetre biztosít, amennyi legalább minimálisan elegendő ezek igazságos képviseletéhez. A környezetvédelmi szabályozás, a fejlesztési programok, a pénzügyi egyensúly fenntartását célzó intézmények (független nemzeti bank, számvevőszék), a civil társadalom számára biztosított lehetőségek összességükben alkalmasak lehetnek a jelen és a jövő generációinak érdekei közti kényes egyensúly beállítására. Elméletileg azt is állíthatnánk, hogy a jelenlegi struktúrák képesek ezen feladatok ellátására, és semmi szükség nincs arra, hogy új intézményi vagy jogi megoldásokon törjük a fejünket.

A gyakorlat azonban rácáfol erre. A természeti környezet állapotát monitorozó vizsgálatok rendre a globális és a Kárpát-medencei ökoszisztémák folyamatos degradációjáról számolnak be. Magyarország fokozódó demográfiai válsággal küzd, ebből következik a nyugdíjrendszer válsága is. Az államadósság mértéke is növekszik. Az EU 2001-ben Göteborgban elfogadott fenntarthatósági stratégiájának felülvizsgálata azt mutatja, hogy ami a jövő érdekeinek érvényesülését illeti, maga az unió is súlyos kudarcokkal kénytelen szembenézni. Mindez arra utal, hogy a jelenlegi struktúrák minden erőfeszítés dacára sem elégségesek a nemzedékek közti igazságosság és a fenntarthatóság elvének hatékony érvényesítésére. Társadalmaink jólétét jelenleg egyre fokozódó mértékben a jövő generációinak kontójára biztosítjuk.

Szerintünk olyan új, hatékony eljárásokat és intézményeket kell illeszteni a demokratikus döntéshozatal rendjébe, melyek alkalmasak a mindeddig érdekképviselet nélkül hagyott generációk tehermentesítésére. Ezt a feladatot látná el a Védegylet által javasolt országgyűlési biztos.

Az elmúlt években a tervezet három ponton ütközött ellenállásba. A legfontosabb ezek közül a hazai politikai elit relatív érzéketlensége a környezeti krízissel és a napi politika logikáján kívül eső távlatos kockázatokkal összefüggő feladatok iránt. 2006 ebből a szempontból világszerte az áttörés éve volt. A klímaváltozás figyelmeztető jelei, az ezzel foglalkozó hivatalos jelentések azok számára is a napi feladatok körébe utalták az ökológiai problémákkal való szembenézést, akik korábban ezt egy távoli jövőben megválaszolandó kérdéskörnek tekintették.

A másik nehezen leküzdhető akadály a baloldali-liberális koalíció elkötelezettsége volt a kisebb állam mellett, és a kormányzat ódzkodása az állami intézményrendszer bővítésétől. Úgy tűnik, az elmúlt hónapokban a pártok képviselőivel folytatott egyeztetések során erre sikerült valamennyi fél számára elfogadható megoldást találni. Az új funkció létrehozható anélkül, hogy az apparátus növekedne, ha erre az ombudsmani rendszer reformjával párhuzamosan, az általános ombudsmanhelyettes posztjának megszüntetésével kerül sor. Az ombudsmani struktúra tizennégy éves működése során az általános helyettes nem találta meg igazán a feladatát és helyét a rendszerben. Nem köthető hozzá olyan funkció, melyet más módon ne lehetne ellátni. Posztjának megszüntetésével a demokratikus "fékek és ellensúlyok" aligha fognak gyengülni.

Az ombudsmani rendszer újragondolása amúgy is napirenden van. És bár e struktúra szerepe és teljesítménye kiemelkedő volt a hazai demokratikus kultúra erősítésében, ennyi idő után ráférnek apróbb korrekciók. Erre pedig leginkább még most kerülhet sor. 2007 tavaszán-nyarán lejár a hivatalban lévő ombudsmanok mandátuma. Az új ombudsmanok megválasztásával párhuzamosan az országgyűlési biztosokról szóló törvény módosításával az Országgyűlés elvégezheti a rendszeren azt a finomhangolást, ami megnyitja az utat a jövő nemzedékek érdekképviselete számára. A normaszöveget a Védegylet szakértői elkészítették. Kérdés, hogy ezúttal meglesz-e a bátorság a képviselőkben arra, hogy a jövő generációkért önállóan működő ombudsman megválasztásával egy teljesen új dimenziót vigyenek a mediatizált politikai diskurzusba.

A szerző a Védegylet munkatársa