Alaposan átalakítaná a közpénzköltést az ÁSZ
Magyarországon hiányzik a teljesítményorientált költségvetési tervezés, a tényleges döntési lehetőségeket, az alternatívákat nem mutatják be a döntéshozóknak, miközben meglehetőségen hézagos a közpénzekkel történő elszámolás és az azok felhasználásával kapcsolatos beszámoltatás intézményrendszere - írja az Állami Számvevőszék abban a tézisgyűjteményben, amely az új közpénzügyi szabályozás alapját jelentheti. Az ÁSZ korábban számos alkalommal tett javaslatot a szabályok módosítására - többnyire sikerrel -, ám a közpénzek kezelésének átfogó reformja eddig elmaradt. A számvevők indokoltnak látnák (bár nem tartják elengedhetetlennek), ha a közpénzügyi szabályozás alkotmányos kereteit magában az alaptörvényben rögzítenék. Így elérhető lenne például, hogy azonos elvek szerint épüljenek fel a központi és az önkormányzati költségvetések.
Az ÁSZ szerint szembetűnő a jogbiztonság hiánya, amelyet az állam nemcsak jogalkotóként idéz elő, hanem jogalkalmazóként, esetenként piaci szereplőként is. Számos, a közszektor működését érintő jogszabályt a közintézmények sem tartanak be. A jogszabályok ugyanis áttekinthetetlenek, a szakmai törvényekben megfogalmazott követelményeknek nincs meg a pénzügyi hátterük, a jogalkotó túlságosan gyakran és koncepció nélkül módosítgatja az előírásokat. Ilyen körülmények között a törvénysértéseket az ellenőrzés csak esetlegesen képes feltárni, emiatt romlik az ország korrupciós helyzete, s évente százmilliárdok folynak ki a költségvetésből.
Az ÁSZ olyan törvényi szabályozást javasol, amely kikényszeríti a törvényhozás költségvetés-alkotási, ellenőrzési jogának felelős gyakorlását. Biztosítja az alapintézmények (adó- és nyugdíjrendszer, szociális ellátások) működésének kiszámíthatóságát, a társadalmi szolidaritást és az igazságos közteherviselést. Felelős, átlátható gazdálkodásra kényszeríti a közpénzek felhasználóit. Ennek érdekében törvényben kötelezné a közfeladatot ellátó, nem költségvetési gazdálkodási rendben működő szervezeteket például a nyilvánosság eltűrésére. Azaz: aki közpénzt használ fel, annak a gazdálkodására vonatkozó adatai tulajdon- és működési formától függetlenül nyilvánosak. Üzleti titokra hivatkozva sem korlátozható azok megismerése.
Az ÁSZ ugyanakkor leszögezi: újra kell gondolni, hogy mely adatokat indokolt adott esetben nyilvánosságra hozni. Ma a közbeszerzésekkel, adósságfinanszírozással összefüggésben olykor indokolatlanul sok adatot hozunk nyilvánosságra, ezzel gyengítjük az állam üzleti pozícióit.
Külön törvényben (törvényekben) kell szabályozni a költségvetés-készítés és a zárszámadás szabályait. Meghatározni az információgazdálkodás és a pénzügyi menedzsment kereteit, a közpénzekkel gazdálkodó vállalatok, szervezetek és intézmények kötelezettségvállalásainak, követelés- és kötelezettségkezelésének szabályait (például, hogy egyetlen állami intézmény se vehessen fel nyakló nélkül hiteleket).
Nem tartható tovább - írja az ÁSZ -, hogy a számviteli törvénytől eltérő államszámviteli megoldások ne törvényben jelenjenek meg. Olyannyira korszerűtlen a költségvetéssel összefüggő dokumentumok rendszere, kivitelezése és tartalma, hogy a költségvetés elfogadásáról, módosításáról, s a zárszámadásról dönteni jogosult képviselők többnyire a sok fától nem látják az erdőt, nincsenek, nem is lehetnek tisztában, hogy döntéseiknek milyen valóságos következményei lesznek. A közpénzügyek átláthatósága, a közpénzek felhasználóinak elszámoltathatósága érdekében indokolt lenne átvenni a más országokban, az Európai Unióban és intézményeiben sikerrel alkalmazott módszereket.
Ma számos pénzügyileg megalapozatlan döntést hoz a parlament. Az ÁSZ azt javasolja, hogy a jövőben a politikai döntésekhez (új törvényjavaslatokhoz) minden esetben mellékeljenek meghatározott elvek szerint készülő pénzügyi terveket, hatástanulmányokat. Ezek megvalósíthatósági szűrőkként garanciát jelentenének arra, hogy a költségvetés tervezése, elfogadása közben nem nyomják el a politikai szempontok a szakmaiakat.
Ahhoz, hogy tudjuk, menynyi kiadása lesz az államnak az elkövetkező költségvetési évben, azaz mekkora bevételre lesz szüksége, tisztában kellene lenni azzal, milyen feladatai vannak (lesznek vagy lehetnek) az államnak. Ma az állami közfeladatot egyetlen jogszabály sem definiálja.
Célszerűnek tartanák a számvevők, hogy az államháztartás mai szabályozásában definiált két szintje és négy alrendszere helyett a jövőben csak központi és helyi szintet határozzon meg. A központi szinthez tartozna a központi költségvetés, a nyugdíj- és az egészségbiztosítási alap, valamint az elkülönített állami pénzalapok, a másodikon az önkormányzatok költségvetése.
Meg kell szüntetni - áll a dokumentumban - az előirányzatok közti átcsoportosítás parlamenti kontroll nélküli, szinte korlátlan lehetőségét. Meg kell változtatni a pótköltségvetés-készítés szabályait. A ma hatályos előírások könnyen megkerülhetőek, ugyanakkor bonyolultak is, a pótköltségvetés intézménye ezért nem tölti be a neki szánt szerepet.
Törvényben kell rögzíteni a közpénzügyi rendszer egészére és az egyes alrendszereire egyenként is a költségvetés egyensúlyt biztosító szabályokat. Ilyen előírás lenne az államadósság csökkentése érdekében a folyó költségvetés kiegyensúlyozottságának előírása, a költségvetési hitelek korlátozása. Az ÁSZ dokumentuma ugyanakkor leszögezi: a költségvetési egyensúlyt még középtávon sem lehet túladóztatással, sem alapvető állami feladatok végrehajtását veszélyeztető elvonásokkal biztosítani.
Az Állami Számvevőszék a dokumentumot - mint Kovács Árpád, a számvevőszék elnöke nemrég Kóka János gazdasági és közlekedési miniszterrel folytatott megbeszélése után bejelentette - áprilisban terjeszti az Országgyűlés elé, éves jelentésével együtt. Ezt egy szakmai és politikai egyeztetés követi, majd a szabályozási koncepció elkészítése jöhet, amit a szabályozás szövegezése, végül parlamenti megtárgyalása követhet. Az államháztartási és számos egyéb törvényt váltó jogszabály így a korábbi bejelentések szerint 2009-2010-re készülhet el. A kabinet ugyan a szabályokat még ebben a ciklusban szeretné elfogadtatni ugyan, de az is látszik: a szigorúbb rend csak a következő parlamenti választások utáni kormány első költségvetésére vonatkozhat majd.
A zárszámadás elfogadása az Országgyűlés joga. E jogot azonban csak akkor tudja gyakorolni, ha a zárszámadás szerkezete kötelező erővel megegyezik az elfogadott költségvetésével. A zárszámadás el nem fogadásához - a kormányváltás időszakát kivéve - az ÁSZ megfontolandónak tartaná szankciókat rendelni. (Arról, hogy milyen szankciókkal és kiket szankcionálhatna a törvényhozás vagy annak kormánytöbbsége, a dokumentum nem tesz említést.)
