Repa Imre: Háború indul a közpénzekért
- Mi a következő lépés?
- Talán a legfontosabb: éljük túl április első hetét. Szülessenek meg az új szerződések a kórházakkal, a tulajdonosokkal. Drukkolok, hogy ne álljon le az egész. Ha ugyanis túl sok önkormányzat megtámadja a határozatokat: abból állóháború következik. Szerződés nélkül szűkül a tulajdonos mozgástere, nem tudja fenntartani, fejleszteni a kórházát, de ennél sokkal súlyosabb következmény lehet, hogy elesik az ország attól a 400 milliárdos uniós támogatástól, amelyből valóban átalakíthatjuk a rendszert.
- Kórházvezető társai szerint túl gyors az átalakítás...
- Ha az elmúlt 16 év tétlenségét nézem, valóban gyors. Ha Mikola István, a Fidesz politikusa által hangoztatottakat veszem alapul, miszerint 60-70 kórház agóniáját, megszűnését jósolja, akkor meg lassú. Végig drukkoltam, hogy a politikának legyen bártorsága, hogy az ágyak tologatása, osztogatása helyett zárjanak be kórházakat. Körülbelül ennyi intézmény pénze lenne elég arra, hogy a többi biztonságosan működjön, a menedzsment normális bért fizessen. A beteg pedig néhány hónap helyett csak néhány hetes várólistára kényszerüljön. Az államnak jogában állt volna kijelölni, ki maradhat, és ki nem. A cirkusz valószínűleg ugyanekkora lett volna, ha egyértelműen kimondják: hatvanat bezárnak. Most úgy néz ki, ezt a lehetőséget elszalasztottuk. Spontán folyamat kezdődött. Máris feltűntek befektetői körök a gazdaságilag ellehetetlenülő intézményeknél. Szép csöndben elkezdik majd felvásárolni a veszteséges intézmények működtetési jogát. Négy-öt kórházzal a befektető már komolyan lobbizhat, esélyesként indul például a közpénzek nagyobb szeletéért, "háború" lesz.
- Mi a tétje ennek a háborúnak?
- A közpénz hatékony elosztása. Ez pedig azt is eredményezheti, hogy a szükségesnél tovább tart majd az átalakítás. Néhány hónap helyett esetleg csak a jövő év májusára normalizálódik a rendszer. S ebben a "háborúban" csak vesztesek lesznek. Nem értem, hogy a kormány, a tárca miért nem hozza nyilvánosságra azokat a betegforgalmi adatokat, amelyekből pontosan kiderül: hol, mire van szükség? Miért nem szembesítik a lakosságot, a lobbizó politikusokat a szakmai tényekkel? De nem lett volna szabad hagyni azt sem, hogy politikusok pillanatnyi érdeke, nagy hatalmú főorvosok érzelmei diktáljanak a döntésben a racionális, szakmai érvek helyett. Rögtön hozzáteszem: óriási dolog, hogy ez a kormányzat végre fölvállalta az átalakítást, 16 év után elsőként. Ellenben hibáztatom őket, mert nem beszélnek elég világosan, nem mondják el az embereknek érhetően a folyamatot: honnan indulunk és hová jutunk.
- Tényleg hová? A betegek eddig csak a nehézségekkel találkoztak.
- A kórházkarcsúsítás csak az egyik része a változásnak, hiszen az egész egészségügyi ellátás átalakul. A finanszírozás, az alapellátás, a mentés, a biztosítói modell, az aktív és a krónikus ellátás stb. Most szinte minden együtt van ahhoz, hogy a toldozott-foltozott hetvenes évekbeli rendszerből végre modern ellátórendszer váljon. Időben jött Gyurcsány Ferenc, és azt mondta: tegyük helyére a dolgokat, és végre azt is hozzátette: ennyi pénz van rá. Hozzáteszem: ez az összeg éppen elég a célra.
- Mi a cél?
- A lakosság közeli, de magas színvonalú ellátás. A jövő egészségügye úgy néz ki, hogy a háziorvos "menedzseli" a beteg gyógyítását, amíg csak szakmailag lehetséges. Elkíséri a páciensét még a szakellátókhoz is, bejár a kórházba, aktívan részt vesz a gyógyítási team munkájában. Ehhez viszont alapvetően más szerkezetű egészségügyre van szükség. Gyorsan meg kell alkotni azokat a jogszabályokat, amelyek lehetővé teszik, sőt kifejezetten rászorítják a szereplőket arra, hogy helyi, kistérségi, regionális szinten összefogjanak, és mondjuk közös gazdasági társaságként működjenek. Nyolc-tíz gyógyító team tartozna egy területi kórházhoz, és négy-hat területi intézmény munkáját egészítené ki egy nagy súlyponti kórház. Erre kellene minél többet költeni abból a bizonyos uniós 400 milliárdból. De ha nincs átalakulás, nincs pénz sem.
- Türelmetlen, vagy valóban veszélyben a nagy lehetőség?
- Ha elkezdjük a kivételeket felnagyítani, az csak rosszat szülhet.
Ha valaki végigmegy a kórházakon, meglátja mennyire Janus-arcú a rendszer. Van ultramodern és nagyon lepusztult része is. A legnagyobb feladat eltakarítani a rosszabbik arcát: az omló falakat, az ócska eszközöket. Úgy látom, a változás egyik legnagyobb gátja a tekintélyelvű, hierarchikus orvoslás. A generáció- és szemléletváltáshoz legalább 15-25 év kell. A szakma még mindig azzal foglalkozik, hogy mit, miért ne csináljunk, illetve saját kis elefántcsonttornyát építgeti, és ehhez szeretné igazítani az ellátórendszert is. Holott ideje szembenézni azzal, hogy a szolgáltató egészségügyben nem az orvosnak vannak betegei, hanem a betegnek vannak orvosai. Mi marad meg kórházából? Tekintse meg infografikánkat!
