Az ISAF nem szeret erről beszélni, de sokat elárul a tény, hogy a déli parancsnokság alá tartozó hat tartományból kettőben, nincsenek NATO-katonák. A déli parancsnokság főleg a Kabulból érkező (és épülő) 1-es "sztráda" mentén vetette meg lábát, Kandahár városban, és a déli parancsnoksághoz tartozó többi tartományban, úgynevezett afgán fejlesztési zónákban. Ezek a zónák tulajdonképpen olyan kisebb területek, melyekben a ISAF, különböző NGO-kat (civil szervezeteket) bevonva nagy erőkkel megkezdte a fejlesztési munkákat.

Kérdés, hogy a tálibok elmúlt évben tapasztalható megerősödése azt jelenti, valódi hatalmat gyakorolnak a térségben. Vagy csak amiatt tűnik így, mert hatezer NATO-katona érkezett tavaly nyáron az ország déli részébe. Ők nagyobb területen működnek, mint korábban az amerikaiak, és ettől tűnik úgy, hogy a tálibok többen vannak. A hat déli tartományból most négyben van állandó NATO-jelenlét, és a fejlesztésekre koncentráló tartományi újjáépítési csoport, azaz PRT. A Kandahár városában érvényesülő tálib fenyegetést tavaly ősszel tudta csak a NATO a kanadai irányítású Medúza hadművelettel felszámolni.

- Nem a katonák mennyiségén múlik a NATO sikere. Inkább azon, hogy nem megfelelő a légi támogatás. Több harci helikopterre, felderítőgépekre, szállító repülőgépre lenne szükségünk - mondta lapunknak a holland Gajus Scheltema, a déli NATO-erők főparancsnokának politikai tanácsadója. Ő a legmagasabb rangú civil a kandahári táborban. Scheltema szerint az európai országok politikai akarata megvan, a kapacitás hiányzik. Ha ez a képesség meglenne, gyorsabban be lehetne fejezni az egész NATO-hadműveletet - állítja.

A NATO március elején indította legnagyobb akcióját Afganisztánban. Az Akhilleusz elsősorban a jelenleg működésképtelen kadzsaki gát és vízi erőmű biztosítására és újjáépítésére koncentrál. Most a tálibok uralják azt a kevés áramot, ami van, és fizettetnek érte. Kandahár városban naponta két órán át van áram. Ez az észak-helmandi erőmű hatalmas területet, kétmillió embert tudna ellátni, a kadzsaki erőmű alatt lévő Sangin-völgy pedig Afganisztán éléskamrája lehetne. Egyesek ugyanakkor kételkednek, mondván, ha az ISAF nem tudta biztonságossá tenni a Kandahárig vezető, 25 kilométeres utat, hogyan tudja majd megtartani a vízi erőmű több mint száz kilométeres vezetékét?

Scheltema szerint két év múlva működhet az erőmű. Az ISAF brit vezetéssel a Sangin-völgy déli részéről nyomul felfelé. Nehéz feladat lesz megszerezni a lakosság támogatását. A NATO úgynevezett "pénzt adunk munkáért" programokkal próbálja távol tartani a helyieket a táliboktól, akik a drogból befolyó pénzekből fizetik a zsoldosokat.

- Afganisztánban az emberekben kivárnak. Ez túlélési stratégia: mindig az erősebb oldalára állni - mondja Scheltema, aki máskülönben a Jordániába is akkreditált holland nagykövet. - Nyerésre állunk, mert az embereknek elegük van a háborúból, és végre érzik a NATO jelenlétének előnyeit is, az építkezéséket, a fejlesztéseket - teszi hozzá. Ám a tálibok remekül használják a helyi lakosságot élő pajzsként, hogy aztán a NATO-bombák ártatlanok halálát okozzák. Sőt, a drámai mértékben növekvő számú öngyilkos merényletek (2005-ben 27 volt, 2006-ban már 139 merénylet) is inkább azt a célt szolgálják, hogy a lakosságot az ISAF ellen fordítsák, hiszen többnyire ártatlanokat öl meg a merénylő. A tálibok korszerű harceszközök hiányában a bázisukat építik. A pastuk lakta déli országrészben pedig annak idején vonzók voltak a tálibok által hirdetett, valójában eltorzított értékek, a Korán tanítása.

Meddig tart ki a NATO? - Dupla számjegyű években számolunk -- válaszolta a Népszabadság kérésére nemrég Hollandiában Klaus W. Bücklein ezredes, az ISAF brunssumi központjának szóvivője. A NATO-nál azt mondják, még csak a tervezett munka kivitelezésének a felénél tartanak.